1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…
Ó Szent Tavasz vasárnapi csipkés napsütésben fagyos szolga szél langy kitérőket tesz korca férce szősz színek szaladnak mint rettenet aprókat ugrik úgy seprőz a tekintet Ó Mennyei Nagy Fazék igen éhes vagyok kanálka zöld ez mind szomjam is magam vagyok Ó Szent Tavasz csak lélegzet hogy patakjaidban elfolyok * szököttTovább…
Verseny utca Lassan és szürkén folyt haza az út fáradt autók lassú tükrében. Párhuzamos cédrusok íratlan ágai levelekre várva, halkan és tompán fújt bele a szél. A Verseny utca sajgó térdízület, ponyvaszárnyú ménesek hazafelé dobogó vágtatása. * Csoki az utazásban szabadságérzet szabadul fel érkezni olyan lehet mint a boldogság vagyTovább…
gyere el kedves most korábban gyere a fagy már belülről feszít bokrok tövében húzom meg magam cigarettám mint a koravén kamaszé félig lopott félig vizes dermedt ujjaim hegyén még ott ül a tegnapi munka zsibbadt fáradt betűk alszanak rajta és félek majd velük alszom én is ha még hidegebb leszTovább…
Először nagyon mérges volt, mikor Sanya újságolta neki a hírt. Soha nem tudta volna elképzelni, hogy egyszer fönt lesz egy társkereső oldalon. Na, ezt most Sanya megtette helyette. – Ezért még egyszer vagy nagyon hálás leszel nekem, vagy szidni fogsz, mint a bokrot – mondta neki vigyorogva. És tessék, ottTovább…
Már nem vagyok bátor és erős. Ha fölsüt a Nap máris pofont kapok.Ha lemegy újabb pofont, hogy legyen miről álmodnom.Jobb nekem az útszéleken. A virágokkal, a madarakkal. Mi legalább ismerjük egymás leckéit… És magyarul.. Magyarul vagyunk egyformán éhesek, jóllakottak,elvertek.A villámok, a zivatarok varázsolnak eggyé minket, és ugyanolyan rongyosan hajolnak fölénkTovább…
Bizalom Pattanjatok hátamra, elbírom terhetek Hisz nem vagytok túl nagy termetek Cipellek, hordozlak titeket Hogy elérjétek áhított egetek Fel a felhők fölé! Oda! Isten felé! Hisz oda vágyódtok ti Mind Urak akartok lenni Hát hordozlak titeket Csak kapaszkodjatok… Mint szalma szélébe az apró verebek Csak fohászkodjatok… De mi lesz veletek,Tovább…
A nagymamám sosem írta le a receptet. Anyám is csak egyszer, az én kérésemre. Akartam, hogy nyoma maradjon. Akartam, hogy textusba foglalva az örökkévalóság részévé váljon, idővel bekerüljön Magyarország gasztronómiai kincsestárába, az őt méltán megillető helyre. A köretek királynője. Azt hiszem, egyedül én illetem ezzel a névvel. Fellengzős, de kitTovább…
A 22. lapszámban Dvornik Gábor fotóit láthatjuk Februári lapszámunk tartalmából: Asperján György versei Murányi Zita versei N. Czirok Ferenc: A szökőkút Pethes Mária: titkok labirintusa Kovács Gábor: Széljegyzetek az arcnélküliségről Gulisio Tímea versei Debreczeny György: fél tucat bagatell (4) Radnai István: Fárad a zápor Hajnal Éva: A gyermek él NovákTovább…
Előzetes Szeretetlen sírni az ólnál, a léckerítés árnyéka pont a szívemre vetült és vérzett. Senkit nem vártam ott, a röfögő magányban, de fellélegeztem, amikor mégis megláttam. Akkortól kezdve hiába szüntelen féltem. Földre vetett zsákon kiterítve, felkötött állal, pedig ő is szép ígéretet kapott. Annyi remény ég el, mert vakok vagyunk,Tovább…