Fapadfon angyalok repülnek sivítva az égen akik vannak lesznek akik voltak boszorkák poklok szárnyán a seprűnyélen szavuk álság köpködik a holdat vonzza baj új tájak ígéret viszályok nyüzsgő népség nem maradhat veszteg vihart kavar nyálából villám szivárog álmot homokon tengeren kerget gőgfüsttel csíkozzák a felséges kéket pillantásuk csak éjsötét árokTovább…
kövekbe akad még a vers is megbicsaklik jó ez vajon? vagy simán kellene zuhognia mint esővíz az ereszbe folyóban a folyó, patakban a patak ami köveken is vágtat, ha lejt a meder fárad-e vajon a víz, ha folyó vagy tenger oly szép nekünk tetsző hasonlatokat tudunk generálni de a folyóTovább…
Felhúzott vállam fölött Ha túl szoros cipőm ledobnám -s egy utcasarkon otthagyom-, akár a kinőtt, szűk világot, mert rettentőn ég lábamon, akkor szép elandalodni, egy jó kuplén dalra fakadni, és táncra kérni fel magam, pörögni körbe, la-la-la, ringatózva ringatózni, kisszobából nagyszobába, a nagy tükör előtt megállva, elhinni, minden odavan, eldúdolomTovább…
Az érzéseimmel tisztában vagy, írod, hátam fordítom feléd, mint egy táblát, letörölheted. Vagy ne. Úgy unom már a dörzsölő mozdulatokat, és a következ- ményt: a tisztaságot. Nekem kellenek. A nyomok: cipőtalpon a kopás, hagyma- szag a kézfejen, ilyenek. Pont az érzé- seimmel? Jobbat nem találtál bennem? Ez hosszú menet lesz,Tovább…
Illatok és szagok terjengenek a levegőben. Illatok, amik elfedik a romlott dolgokat. Szagok, amik megkeserítik a jókat. Pezsgővel a kezemben állok az estélyen, amit csak illemből fogok. Az estélyen, amit az egyik tehetős úr rendezett. Jane áll mellettem. Mint mindig, mindenben. A társasági beszélgetések és rosszmájú pletykák hangjai káosszá állnakTovább…
– Kezit csókolom. – Jó napot. Mivel szolgálhatok? – Bocsánat ügyben.. – Elfogyott kérem. Az utolsót is már rég elvitték. – De hisz az újságban… – Túlreagálták az emberek. – Esetleg bocsesz, bocsi, bocsika..? – Teljesen üres a bolt. Láthatja. – Akkor a bűnbocsánatot ne is kérdezzem… – Ne nevettesseTovább…
Más vagy, hiába préseli benned is szív a vért, és agyadban hiába futnak szellemfogaton a szabad gondolatok, rajtad ül, a végső alkuig, a tüzes vas nyoma. Aki rád néz rögvest látja rajtad a soha el nem tüntethető jelet. Feléd kúszó kígyó-viselkedése mutatja minek tart valójában. Nem bújhatsz el. Mint sántátTovább…
napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…
Furcsa helyen lakott Kelemen, az már egyszer biztos. A faluvégi kicsiny ház udvarát mintha csak kihasították volna a mögötte magasodó hegyből, kerítés helyett magas sziklafal meredezett körbe a veteményes, a gyümölcsös és az ólak mentén. Egykor kőfejtő lehetett itt, de nem akadt olyan öreg a faluban, aki erről biztosat tudottTovább…
Emlékszem milyen meghittek voltak a hajdanvolt tejeskávé illatú tavaszi hajnalok anyám arcán mennyei boldogságmosolyok a konyhában frissen sült kalács illatozott olyan volt minden reggel mint a legszentebb ünnepnapok A házat melegen ölelte a március-szülte verőfény a harmatos kertben kényesen bókoltak a korán ébredő nárciszok és talán titkos szenvedélyükről faggatták irigyenTovább…