Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…
Forráshiány Kivételes korban élünk nem kell elmélyedni semmiben csak meghökkentő megjegyzéseket tenni bármire amit mindenki lát de senki sem ismer (mint általában a tudományt) És „ez itt a bökkenő” mert ha pontatlan és hamis akkor hiábavaló – vagyis nem tudás Tehát mégis el kellene mélyedni valamennyire mielőtt a fémszavak ékesszólásaTovább…
Kötelék (Az ősök tiszteletére, vagy ami az anyakönyvből kimaradt) Bár csak…. Szálakra bonthatnálak, mint a göbös spárgát, mi nem enged a szónak, egyre szövetkezik, nyakam köré fonva szúrós szabályait. Kedveseim, kedvem gyilkosai nem született pokolibb múzsa nálatok. Családfa ágán lógva gondolok kicsit és nagyot rólatok. * Egyesek Egyesek aTovább…
Tundrália Pézsmatulok nagy bundája oly jó meleg, mint a kályha. Kesereg a cickánygyerek, kövér könnye sűrűn pereg. Nincsen fagylalt, rossz a kedve, dühös most a jegesmedve. Sarki nyúlnak nincs barátja, hócipóje csupa sár ma. Hóvihar van, nagyon rémes, panaszkodnak most a rének. Sarki róka lompos farka, becsípte a gleccser sarka.Tovább…
(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…
30. lapszámunkat Nászta Katalin számítógépes grafikái díszítik. Októberi lapszámunk tartalmából: Turczi István: Barátság Izsó Zita: Szakítószilárdság Petőcz András: Európa rádió, éjszaka Szabó T. Anna: Felnőtt ballada Dragomán György: A jövő lánya Szoó Virág: Kicsit kilóg Jónás Tamás: Rabdal Pethes Mária versei Asperján György: Amit megértettem Aldous Huxley versei Kovács Gábor:Tovább…
Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…
Egyfolytában beszélsz hozzá, hátha egyszer megért valamit. Azt álmodod, hogy felnő, de még akkor sem válaszol, hanem strandot nyit a piacon, és a zöldségek nevei helyett a szavaidat írja ki a táblákra, abban reménykedik, ha elég ügyes, és sikerül mindent eladnia, elfogy az áru, és te végre elhallgatsz. Aztán eszedbeTovább…
mintha álom, olyan az egész ismeretlen autóban ülök, nevetéseket hallok a rádióból, megyek keresztül európán, ezer és ezer kilométer van már mögöttem, ezer és ezer kilométer van még előttem, megyek keresztül európán, nevetés valahonnan, valami zörej, recsegés, valami hang kiúszik, valami hang bejön váratlanul, nem akarok sávot váltani, csak azTovább…
Felnőtt csak akkor lesz a férfi, ha nem ringató anyja vagy, de akkor tűrd is, ha bajodban ha menni kell, magadra hagy. Oltalom? Erő? Hősiesség? Ha követelik: csak szerep. Ne várd el, s akkor megkapod majd. A férfi nem örök gyerek. Felnőtt csak akkor lesz a nő, ha nem félTovább…