On:
In: Szépirodalom, Vers

Húsz év után … tudod-e majd csókolni szám, s lágyan érinteni hajtincseim, csábítón tudsz e még nézni énreám, s vágyakozón odabújni hozzám, elaludni keblemen, szívem ritmusán, s ha fázom selyemtakarót húzni rám. Húsz év után … tudod-e majd elnézni hibám, s megérteni fájó bajom okát, szeretőn tudsz e még ölelniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ezt az országot álomból szőtték és álomként foszlott széjjel, és ezer évig csak álom volt, mert aludtunk nappal és éjjel. Ezt az országot meg kell alázni, mert nem alázatos. Gyenge. Mert görcsösen szorítja álmait, de egyikben sincsen benne. Ezt az országot szeretni kéne, de az a nép, ami lakja, csakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Takarítok, főzök, vasalok. Jó lenne, ha én lennék Siva, kellene még néhány kéz. Valahol felcsendül a Nightwish. Vadul keresem a mobilom. Végre megvan, mielőtt felveszem, még megvárok egy-két ütemet. Barátnőm, Gitta hív. – Nagy gáz van, segítened kellene! – hadarja. – Mi a baj? – Ki kell mennem a gyerekértTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az utolsó rap Hányszor álmodom még a halálod, hányszor álmodom még? Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet, hányszor álmodom, nem azt, hogy véged, hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz, fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz, tanácsokat osztogatsz és rendelkezel, hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel. PedigTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a keleti hajnalban ezüst fény a vastraverzeken világosodik lassacskán elindulunk még nem tudjuk hova a peronok is olyan végtelenek és nők jönnek és férfiak hátukon zsák kezükben kávé a sötétből kilép a fény a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel a vastagbelek reggeli morgása elnyomja a mozdonyok zaját nem tudjuk hova utazunkTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Első ének Fogadd el a vasat, a lázlapodból magán- papírrepülőt, a pokoléniások? sétáját a leöldösött tájban, a hajnalzenét, ami egymáshoz csendesíti hajad és ébredésed. * Diktátum egy állapothoz Királytekintetek a páramérőn a múzeumban. Lídólovak gipszrepülésem karcolható gipszfogai. Kaktusztüskék, pedig utolsó útjukon a növényevők. Szobrászkéz ökölben estig, majd hajnalig. Az elkóborló,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

R. ma reggel elcsúszott egy csigán, amely a nedves idő miatt a járdán keresett menedéket. R. majdnem el is esett, s a közjáték valahogy egészen elrontotta a napját, innentől kezdve semmi sem sikerült: az irodában kilöttyent a reggeli kávé, a fontos ügyfél tíz percet késett a fontos tárgyalásról, hazaindulván sorTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Rolleren Utak gubancán jön felém hidak ívein át az elérhetetlen alattam zúg a részeg folyó gyötört aszfalt szomjas járda hajam szanaszét célszerű formák sikált mozdulatok színek zengenek házak tornyok biccennek utánam az idő szolgája harangot kongat lengő szoknyák illatok kísérnek világtalan lámpaoszlopok lüktetve űznek rajzos arcom üvegen sokszorozódik szemeim eltévedtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Napok óta esik, nyirkos és hideg lett a város. Az emberek ismét tolakodnak munkába menet, attól fontosnak érzik magukat. Nagy döntések feszülnek a villamos párás ablakához. Belélegzem az oxigénhiányos levegőt. Az üvegen lefutó kondenzvíz rácsain keresztül bámulom az autókat, míg az Ősz szirénázva száguld vegig a Körúton. Ha tudnék félrehúzódnékTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

valószerűtlen már hiába várom azt a magasztos pillanatot amikor újra bekopogtathatok és te kendőzetlen örömmel nyitsz ajtót a sápadt fényben felragyog valószerűtlenül szép mosolyod és olyan félreérthetetlenül őszintén dermed arcodra a csodálkozás az a boldog gyermeki ámulat mintha egy kartonból kivágott marionett-játékosként lépnél pódiumra aki életre kélve feltárja végre titkoltTovább…