Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…
Ő volt az osztályban a legokosabb gyerek, mindig megkapta az iskolai színdarabokban a legjobb szerepeket, ő volt a passióban a Megváltó, és a betlehemesben József, mégsem hitte el magáról, hogy jó, de nem lett belőle sem kutatóorvos, sem sima képű tisztviselők jól fésült főnöke. De időnként kilép medréből a múltTovább…
(Hässelby, 2018 – 19 ) Fapados történetek. Montázs Szeptember 19. Váltásban alszanak Nyári meleg bágyít, ami a skandináv szeptemberben ritka. Déli egy órakor nem bírjuk Évával fél óránál tovább a tűző napon. Egy fapadon ültünk a természet ölén, s most ”fapados” napozásunkat megszakítjuk. Árnyékos helyre menekülünk, ugyanazon a tisztáson, aTovább…
KRÚDY Suttogó szobák. Vonagló meztelen testek az őszben. Leütött akkord a zongorán. Vénlányok megőszült sóhaja a tükör előtt. Béna vasárnap délután. Csipketerítők sikolya. Vadszőlőlevelek sziszegése sárga falakon. Tabáni kiskocsmák tűnődő némasága. Rég elporladt korhelyek árnya a söntésben. Gázlángok lila bánata. Indulás az alkony vörös postakocsiján. Messzi hómezőn elvérző hegedűszó. *Tovább…
hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…
A vers sosincs kész, kell fúrni-faragni, hogy költője kedvére alakuljon: doboljon, ne legyen a rím se talmi, gondolat se kerengjen unos-unton. És amikor késznek látszana végre, érzi az ember: a kényszer bicsaklik, s próbálkozik: melyik tagot cserélje, s bár titkolná, az izzadság kiszaglik. Könnyűnek látszik ez, de lelki járom, azTovább…
Elköltözött megint Szívütés repes fehér ingen. Azután szögesdrótot, kötelet fonnak fényes szelek: megéltünk minden történetet. Elköltöztek némult emberöltők, dadog a vér a szívben. Örökkön ringanak a bölcsők, ahogy méhek rajzanak, mikor diktál a tavasz és sárba fordult arccal beszélnek a költők: maradnak fénylő szíveinkben. * Verébidő élni tudatlan, talán ahogyTovább…
ÉBREDÉS villansz fulladok kinek borzoltad bokrod édes munkára forr a levegő elfelejtett virtusok perdülnek táncra hogy valóság vagy számos idegem érzi zsong és hisztizik ám kakas rikolt hajnalodik és minden álmom kialszik – * ÁLTATÓDAL fejem még helyén talpazatomon jelzés homo sapiens mégsem kiáltok bár lelkemben vergődnek igazságaim univerzumom legutolsóTovább…
Erdő mélye, lelkem bugyra – Kölyökként elbújva lestem A sötétlő mozdulatlant, Hozzám beszélt a csönd bokra. Anyám hold, apám elfogyott, Elfagyott, fénysötét csillag Fölöttem lóg, Isten közel, Sűrű gömb a legbelső mag. Szavak böjtje, imamalom Duruzsol, míg ürül a tér, Követi s marad a helyén. Várhatsz rám, megyek utánad. *ElsőTovább…
A tested és a szellemed, loholva űződ, kergeted, kezdettől sakkozik veled, s hogy ne szegje a kedvedet, szemernyi előnyt ad neked, még hitetlen is kedveled, ha elfutsz, utánad ered, ő alakítja jellemed, olyan, mint szón az ékezet, mert vezeti értelmedet, és kijelöli a helyed, ismer, s te mégse ismered, ésTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.