On:
In: Szépirodalom, Vers

ágról-ágra száll én küszöbtől sarokig úgy élek mint a kis rigó idős falomb a szobám ahová behúzódva minden törzsben kibomolott egy évmillió ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény, a friss levegő a földön minden gyógyult fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nagy riadalmat keltett a Libertas Kortárs Galériában, amikor Pentelei művész úr képén egy körte harsány vihogásba kezdett. A tárlatvezető azonnal odaszaladt, és kérdőre vonta a gyümölcsöt. Erre a körte további két társa is rákezdte. – Elnézést, izé, körte úr! Megkérném önt és a körteasszonyokat, hogy fejezzék be a hangoskodást. NézzenekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Zabos Ádám, hatalmas, egészséges testet kapott a jóistentől, és bejelentett kőművesi munkát egy közepesen rossz hírű építési vállalattól, mégis elégedetlen volt az életével. Maga sem tudta volna megmondani pontosan miért, de úgy érezte, a rendszer folyton-folyvást kibaszik vele. Zabos egyáltalán nem volt zabos, egyszerűen csak elege lett, és szeretett volnaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Természet Nature Ó, kórusodban lenni, fenn, Természet, nem törekedem, – Sem égben lenni meteor, Üstökös, mi mennybe hatol; Csupán zefír, kinek szabad Folyón, lenn fújni nádakat; Add legtitkoltabb helyedet, Hová könnyű utam vezet. Elhagyatott rét rejtekén Nádszálon sóhajthassak én, Vagy erdőn lombos morajom Susogjon csendes alkonyon: Ily békés munkát adjTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Te egy büdös köcsög vagy – vágta Kaparcsi Gerzson arcába Mojzli, a hentes, aki – egy henteshez méltatlanul – nem nyomott többet hatvan kilónál. Igenis, egy hentes legyen tagbaszakadt, szép, nagy marha ember, aki elbír a marhákkal, de mindezt nem árulta el neki, csak megkérdezte tőle, hol a szájmaszkja,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a tökély pillanata hibátlan utcán hibátlan ganéj hibátlan esély rúgjál belé romlatlan keringő mosolyba hajló romlatlan arcon végigfutó selejtezd tönkre a tépett várost a romos álmot szétnyújtható kései elnyelés nyeletlen késsel utolsó kéjjel megmenthető galaxisokban orgazmusokban kis -izmusokban öklendező csudaszép isten csudaszép szobra a váci utca papírmasé mosdatlan szőrök kipárolognakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ha eljönnél nem tudom mit mondanék neked leírhatatlan reménytelen az élet itt káosz és sötétség ma a világ ura és valami könyörgő halálhangú erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka álmodom veled de hajnalra széthull az álom is halványul szép örök-mosolyod és hiábaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Aznap nem volt rajtam bugyi. Csak egy kinőtt fehér harisnyanadrág. A talprész is kicsi volt már és a hossza is megrövidült. Folyton húzogatnom kellett, nehogy lecsússzon. Valahogy megnőttem. Senki nem vette észre. Én sem. A lányok már kint vártak a kapunál, sietnem kellett, nem volt idő sírni. Az Annus néniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyák napi felismeréseimből nincs több olyan, mint az én anyám ha róla beszélek, a tiedről hallgass dicsőségét ne próbáld elvenni aki én lettem kívüle világra senki nem hozhatott övé a tisztesség, az érdem a magasságos Isten így parancsolt nincs több olyan, mint te anyám egyszerit szültél világra velem ha róladTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha érezném vágyad sós ízét, ajkad nyomán billog volna bőrömön. Ha megérintenél, olvadt mázként csordulna rólam a kétely; (félhangon koldul így, aki remél) de feltételes módban, léggömbök a szavak hajszálvékony zsinegen, s nem kap utána senki, ha elengedem.Tovább…