Emlékszem arra a napsütéses délutánra. Nagymamánál voltam, a kertben ücsörögtem. Imádtam ott lenni. A cseresznyefa alatt ültem egy kisszéken, ami az én hétéves méretemnek volt tervezve, ez volt az egyedüli, amiről nem lógott le a lábam és a talpam rásimult a dús pázsitra. Mindig mezítláb voltam. Hiába könyörgött Nagymama, soseTovább…
Mérgesen toporog Hrabal, nem hiszi el amit lát. Bezárták mindegyik kocsmák, Kihaltak mind az utcák. Üresek lettek a terek. Élnek még itt emberek? Ki lehet egyáltalán bírni, ha nincs kivel beszélni? Komám, tudod a vírus… – de kapásból közbevág. Nincs benned semmi virtus. Nem csodálkozom hát, hogy nem övezi fejeteketTovább…
ismerlek lenyűgöz a napfelkelte sugara az ablakodon az esti ég hamufénye a vizesen csillogó járdák az éjszakai sikátoron ismerlek tányérod asztalodon kezed által valósággá tett porcelán edény benne az étel vizuális költemény ismerlek múltadat nap mint nap sejtjeidben érzed ura vagy már sok régi rémnek lobogó ingedben vágsz neki aTovább…
Nyóckeres földszintes házban laktak anyámék, szoba konyha, víz az udvaron én bent a melegben, anyám méhében. Közeli szülési fájdalmában anyám, még felmosta a konyhát, – Gyurika várj egy kicsit- mondogatta. Apám a katonaságon, kiképzésen. Haza mindenek előtt. Kisétáltunk a Szigony utcán az Üllői úti klinikához. Ebéd után valamikor felsírtam. AzótaTovább…
36. lapszámunkban Tarcsay Béla festőművész alkotásaiban gyönyörködhetünk. https://tabart.eoldal.hu/ Áprilisi lapszámunk tartalmából: Petőcz András: Pygmalion Izsó Zita: A sodrás iránya Turczi István: Április 11. Szabó T. Anna: Au lecteur Kiss Ottó versei Radnai István: Egy korsó két kísérővel Lackfi János: Mennyire Egervári József: Constance Fellinger Károly gyermekversei Debreczeny György: fél tucatTovább…
Némaságot érzek – csend helyett. Hiába kérem az isteneket, és téged is, hiába kérlek, hideg az elefántcsontból épített test, nincs benne semmi élet, nincs benne semmi melegség. Várom, hogy meghalljam végre, jelzésed várom, hogy akarod azt, amit annyira szeretnék. Elefántcsont hűvösséged eltűnik örökre, és ami ivor, megszűnik egyszer, lehet belőleTovább…
Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…
„ha megtudom, mire jutottam.” József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…
Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy. Forrás: http://szabotanna.com/category/versek/ ©Tarcsai BélaTovább…
Ex pozíció Ami leírható, úgyis csak kevesebb, mint ami van. Láttam egy férfit a ház előtt: későbbi önmagam. A költő, ha az, nem ír és nem beszél. Ha hallod: csak kabátgallérján a szél. Ha meg hangot ad, épp a Nagy Úton csoszog át. Olyankor ő az aszfalt, olyankor ő aTovább…