Keskeny-nyomtáv a szerelem örökléte hetedéviglen fennmarad a kötött dallam ívén lógó kottafejek a hajnali felütéstől az esti keserves zárlatig nem ismételve a hangokat a mennyei hangsor szótárrá alakul fogalmatlan kifejezhetetlen amikor karodat elkötik mintha hiányozna a kezed az alkarod a párna sík szakadék az ágy fele negyede széttépi az időTovább…
Idegesen csapta össze a férfi a Die Traumdeutung-ot. Képtelen volt koncentrálni. Abban az esztendőben négy fal közé zárták a tavaszt, az idő meg csak mosolygott öntelten a dolgozószoba sarkából, és feleselt vele: „Most nem foghatod rám” – mondta. Bámulta a férfi a sarokban kéjelgő időt, és nagyokat hümmögött. Aligha tudottTovább…
Fellobban élő fénnyel, Urunkká lázad fel a hős, Mint Prótagorasz Athénból, Kiűzetve önmagadból. Először is, a nincs van, Ha mégis lenne, sincsen, Harmadikként a titokról Hallgatnod kell, kisgyerek. Rabszolgák közül való vagy, Késik az ígért űrkorszak, Jólétet (csak nem tiédet) Gyarapítasz, gatyamatyi. És jöhet a méregpohár, De ne siess, teTovább…
A gyászban mindenkivel együttérezve közöljük olvasóinkkal, hogy Novák Imre (1953-2020) író, költő, tanár, és pedagógiai szakember folyó év március elején örökre távozott közülünk. Tanári, pedagógiai, és művészeti munkaköreiben mindig elismert és sikeres szakemberként tartották nyílván. Az évek során számos nyomtatott és online lap közölte szakmai és irodalmi írásait. Sok másTovább…
vállamra nehezedik a bezárt ajtó némasága csupán valami halk hang vergődik a keretfában * húsunkat marcangolja a vágy hogy egyszer kijutunk zárkáinkból vagyunk a tavasz zöld árbócrúdján megfeszítettek nézzük ahogy a világ szájából szivárog a kór * közönyösen ásít az égbolt nem támaszkodik meg rajta a harangszó pedig sok lélekértTovább…
Reggel Reggel, ahogy belerohantam a párás, fakó, ébredező tájba, felhorkant bennem az ölelés vágya, magamhoz akartalak szorítani, a vadvirágos mező-ágyra szerelmet borítani, összenőni veled, ahogy szavak nőnek össze mondatokká, ahogy vagonok nőnek össze vonatokká, inda-karjaid között pihenetlenül vágy-szomjamat oltani leplezetlenül. *** Amerika Néha, néha, ha elfelejted fegyelmezni magad, amikor jelenlétemTovább…
– Anya, az ott egy dinoszaurusz! – Az csak a boltos bácsi. – Nem az. Hanem az a nagy, zöld! – Talán dinnye. – Hosszú nyaka van. – Talán egy kígyó van a dinnyén. – A kígyók nem ordítanak ilyen hangosan. – Apád lassan hazaér a kocsmából. – De ezTovább…
A sakktábla kockái: éj és nap. Bábuk vagyunk a sors keze alatt, ő játszik velünk, tologat, kiüt és a sötét dobozba visszarak. (Omar Khajjám) Ültem a busz hátuljában, mint távirányítós autómban a lemerült laposelem. Az ölemben kis hátizsákom, abból húzogattam ki és rágcsáltam a ropit, néztem bambán kifelé, de nemTovább…
Ami belénk mar vagy becézget, amit látni vélünk, töredéke a mindent átfogónak. Állandósága illúzió. Faragott lábú szék, néma asztal, egy szétdúlt éjszaka ágya, a szűk otthon üvegnegatív múltdarabjai, a látványok sokaságai az egésznek csupán csöppnyi részei, szűrt maradékai a teljesnek. A retinakép, az Ős Sugarakkal[1] a valóság lépte-nyomát, durva dühét,Tovább…
– az elmaradt ballagásról – Ez egy olyan maraton volt, hogy közben többször feladhattad volna, csak mindig eszedbe jutott a cél és a mézes eufória. Most, mire ideértél nem várnak sorfalak. Vagányan legyintesz, hogy nem is kellett volna. De szemedben mégsem az öröm, inkább lassú nyugalom víztükre feszül, melyen éveidTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.