On:
In: Szépirodalom, Vers

Pygmalion – idegen szobor Az vagy, ami. Szobor – félig kész mű, de látom, hogy élsz. Mozdulni látlak. Nézem azt, ami vagy, a melled, az arcod. Érintenélek, és, miközben megnyílsz, eltűnik szobor-magad. Idegen szobor, mégis ismerős, olyan, miként öröktől fogva. Nem tudom, érzem-e majd, hogy élsz, valóban. Nem tudom. Mintha márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretek a Szentháromsággal táncolni, csak behunyom a szemem, összekapaszkodunk férfiasan, váll a vállhoz, és már forgunk is körbe, moldvai zenére. Jézus félölelése egyik felől, másik oldalon az Atya, busa, göndörös, szakállas, mákoshajú, idősebb, erős férfi, szemben a Szentlélek, kecses indiánfiú, döng meztelen talpunk alatt a Balaton-parti gyep. Nem kell félni,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy kicsit mindig gyávának éreztem álomnak nevezni a halált, feketéket mondani négerek helyett, anyámnak hívni az anyóst, időseknek az öregeket, minimálmegélhetésű embereket mondani ahelyett, hogy éhezők, hogy szegény, hogy mi. Teljesen be kellene tiltani, hogy amor-nak olvassuk, ahol Roma van írva, hogy villával együnk, amikor pálcikákat kell használni. Igazuk vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bogyaréten Bogyaréten, Bogyaréten, ördög szalad falfehéren, jajveszékel, kabát kéne, Belzebubnak rögvest vége. A pokolban zord az élet, hideg szelek fütyörésznek, nincsen füstje, nincsen lángja, kialudt a péterkályha. Bogyaréten az ég dörmög, csipkebogyót szed az ördög, meg-meglódul, földre huppan, várnak rá az ördöglyukban. * Tany Megsúgom én, de csak halkan, parányiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szivárványos tócsa Amikor először láttunk szivárványt, apa azt mondta, ez a jel, hogy Isten újra szövetséget kötött az emberrel. Amikor másodszor láttunk szivárványt, apa azt mondta, hogy ez csak egy olajfolt a tócsa tetején, holnapra felszárítja a nap. Azért mégiscsak jó, hogy fölé hajoltam, mert megláttam benne az arcom, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

embervédők jelentik halálra éheztették híres tenyésztőjüket az ebek * fejlődik a technika mozgásérzékelős érzéketlenség * eposz egy kocsmából indultak aztán oda is tértek vissza * felkelés felkelt a nap felkelt a nép * felelősség társadalmi felelős seggvállalás * havazás nem kell vidékre utazni már bárhol el lehet csúszni a fővárosbanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pironkodó Gyakran felizzik lelkemben a kamasz gyűlöl s a levegőt is megharapja zsíros kenyerét szégyelli javát titokban madarakra hagyja hibám hogy túléltem hasznos koromat örömeim már félresikerült bánatok billogként hordozom arcomon elhullott eszmék fertőzéseit mint himlőhelyes pofáján kínjai véseteit de egyszer elhullok én is mint eresz alatti városi veréb haTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kurittyán néni anyaszült meztelenül ül a hálós ágy közepén, alatta a három matrac kifordítva a helyéből, a lepedő a sarokban hever egy csomóban a ruháival, az ágyhuzat kinn a földön az ágy mellett. – Úgy! Úgy! Úgy! Úgy! Úgy!– kiáltja a csont-bőrre fogyott, önmaga karikatúraszerű bábujává torzult öregasszony.– Úgy! Úgy!Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az éhségtől émelyeg a gyomrod, miközben minden étel szagától, sőt a gondolatától is elfog az undor. Ha mégis eszel egy keveset, az étel hamar távozna a testedből, mintha belsődet nem tartaná kellemes helynek; idegenkedik tőle, félti magát beteg sejtjeidtől, inkább menekülne, átszaladna rajta. Elmész a vécére, de nincs erőd eztTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Akkoriban, amikor ez az eset történt, gyakran vendégeskedtem egy barátomnál, Z-nél, akivel mellesleg kollégák is voltunk egy általános iskolában. Z lakása nem messze volt közös munkahelyünktől, ebből adódóan gyakran beszélgettünk itt egy-egy kávé mellett munkahelyi dolgokról, vagy az élet más, ettől meglehetősen eltérő, kérdéseiről. A barátom együtt élt az anyjával,Tovább…