Az embert kergeti az idő, lépni, tenni, dönteni, szeretni, túl az első visszariadáson, ültetett szavakat viharok között újratölteni, a változó ég alatt ismét kezdeni, színlelni felejtést. A naptárról annyi lapot téptem, a vénség képe lóg szemem előtt, szédít a megállíthatatlan körforgás, a végtelen faláról porszemként hullok. Fosztott gyökereimen anyám könnyeiTovább…
Anyám elé csúsztatom a fotót, ami tegnap készült rólunk a keszthelyi sétányon. Már hónapok óta gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neki, van valakim. Végre, nekem is van valakim! Azaz, dehogyis valakim, ő nem egyszerűen csak valaki, hanem a legtökéletesebb és legkedvesebb férfi a Földön. És még vonzó is. – EzTovább…
– Mirának és mindenkinek, aki még hinni tud az őszinte, igaz emberi érzésekben – mintha a szerelem mint ha a féktelen boldogság beteljesül ebben a mélységben csak a csend csak az ámulat csak a béke él a szívekben mintha csak suttogó áradó halk imák mintha csak áhítat mintha idilli volnaTovább…
Koranyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hópelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben, mintha felültek volna ez erdei madarak koncertjének dallamaira, és ahogy azok eljutottak a legeldugottabb zugokba is, úgy jutottak el mindenhová a nyárfaszöszök. Pelyhes volt tőlük mindenTovább…
és ketten. vagyunk sötétbarnán ölelkező szemeinkben Áradó lustabarna örömben, pupilládba szorul a tágas pillanat! Vele mozdul a világ, vele mozdulok én is – fekete cseppje fickándoz : összeszűkül, kitágul újra! Megmerülök. Bársonybarna tükörtó közepén a mélység Medrünkben lágyan fürdőzik a meztelen, parttalan meleg. lassan készül, fészkelődik, hangolódik rám, színesül aTovább…
37. lapszámunkat Csikós György grafikus szituációs karikatúrái színesítik. Májusi lapszámunk tartalmából: Turczi István: Bálnahangok Szabó T. Anna: A versről Barna T. Attila versei Izsó Zita: A vértanú utolsó megkísértése Petőcz András: Részletek a Pygmalion-ciklusból Lackfi János: Szeretek a Szentháromsággal táncolni Golgona Anghel: Egy kicsit mindig gyávának éreztem Fellinger KárolyTovább…
George Crumb zenéjére, három futamban I.FONIKUS CSEND Fonikus csend asztmásan lihegő áramlatok moszatok algák korallbizsuk közt szelíden ringatózó Idő az egyszeri és örök mélység narkotikuma lebegő kékség s a hullámok: a mindenség kézlegyintése II.BÁLVÁNYIMÁDÓ TENGER Bálványimádó tenger itt nincs könyörület feláldozza teremtményeit felszív összeroppant és a világnyi cellaTovább…
Kányái Sándornak A vers betölti a tüdőnket, lendületet ad, tágasságot, felemelkedni, szárnyas fényben tapasztalni meg a világot. Belátni fentről a mezőket, határtalanságát a tájnak, szabadságát, mit nem ismernek, akik mindig a sárban járnak. A tágasságból mégis-mégis visszavágyik a test a földre, az esőszagba, fűbe, vérbe, apa karjába, anyaölbe, házat-hazát lentrőlTovább…
Éjjel Álmomban a hegyoldalban a Nap alágördülő fénysziklái összezúzva sodornak lombokat sodornak téged velem – felriadok látom a combod utolsót dobban álmom az éjszaka tatármellkasában * Tájkép az ötvenes évekből Lesöpört padlás az ég begyűjtve mind a csillagok Szögesdrót kerítés vigyorog nyála csillan Reflektorok támadó fényében lapuló dermedt szökevény aTovább…
Magad sem értetted, mi ez a makacsság, amivel visszatérsz az ostrom alatt álló város utolsó, még ép házába az ottfelejtett újszülöttért, akit sosem láttál, csak az épület előtt parkoló autóba szerelt gyerekülésből következtettél arra, hogy létezik. Mikor bemész, megkönnyebbülsz, mert csak a közeli áruházból eltolt bevásárlókocsi áll ott kipárnázva, mintTovább…