On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Neveztek már gyíknak, eszementnek, digitális bennszülöttnek, de senki ne gondolja, hogy egérrel a kezemben jöttem a világra. Pont olyan voltam, mint bármelyik gyerek, előbb nyomkodtam mobilt, mint kiejtettem anyám nevét, és addig ordítottam, amíg cumi helyett megkaptam a tabletet. Öt évesen simán kezeltem a Need for Speed-et, saját világot építettemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az éjszaka is hallgatag filmterem a fák zörögnek mint lehajtott székek a törzsek erdővé szakítása is sikertelen a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet és gyökerei megmerevedett rohamléptek amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat épp nyakig ülünk a kiűzetésben a the end viszonylagos felirat olyan is van hogy isten hallgatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az első hang felszárította az udvar mohás járóköveit, akik egy hete levegőért imádkoztak. Ahogy egyre jobban kiteljesedett és a teraszt is nyalta a fény, az udvaron nyugalom tengere. Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat, derékhajlítás, törzsdöntés. Szélvihar és csupasz árbóc. A téglák vörösen, ordítva fogadták az érkező hanghullámokat, éneklő menetté válvaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Norsen Edömér, aki úgy nézett ki, mint egy hazánkba szakadt, megtermett viking harcos, rezsicsökkentésileg lekapcsolta a villanyt, a kölyök egy darabig nyavalygott, de amikor apja odavágta, hogy aki tud, az sötétben is tud, elhallgatott; Döme, te már sötétben sem, nyihogott szemérmetlenül Norsenné, született Pogácsás Aranka. Norsen nem reagált, azon gondolkodott,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szemében          gyúlékony           tüzes                    álom félszeg                 vágya                    tánca                    sejlik szenvedély        parazsa                piroslik                 arcán éled                      izzik                       némán                 ragyog   *Weöres Sándor azonos című verse nyomán.  Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Csengettek. Megjött Irma, a zongoratanárnő. Beviharzik, lehuppan mellém. Alattam forog a zongoraszék, előttem a fekete pöttyök és vonalak értetlen összevisszasága. Kezdeni kéne, én próbálok időt nyerni, úgy, hogy ellapozom a kottát a jó oldalról, aztán úgy teszek, mintha keresném. De a metronóm nem vár. Úgy érzem magam a ketyegéstől, minthaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Magasfeszültségű vonalaid formát vesznek fel, hangulataid, érzéseid festő-lázadban válnak a kép részévé. A természet szuggesztív vörösei, zöldjei és sárgái, mint szenvedélyed másai kerülnek festményedre.[1] Lágy ívelésű, asszony-mosollyal terül eléd a messzeség, mögötte a sárga izzásgolyó uralja az eget. Alig kivehető szürkülő alakok sziluettjei rajzolódnak ki megszelídült lobogása előtt. A színekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor a második doboz altatót kezdte eszegetni, mint valami cukorkát. – Szeretném végre kialudni magam – mondta ijesztően nyugodtan, pedig néhány órával előtte csaknem egymás torkának estünk. Bekísértem gyomormosásra az ügyeletre. Jól letoltak, mert nem hívtam mentőt. „Na, mosolyogj már egy kicsit!” – mondtamTovább…