Csak nemrégiben jöttem rá, milyen fontos nekem ez a nadrágszíjnyi senkiföldje. Azelőtt észre sem vettem, hogy az utolsó négyzetcentiméterig lebetonozott iparterületen, ez az egyetlen kapcsolatom a természettel. A belvárosban úgy mondanák, kutyafuttató. Itt inkább nevezhető afféle kaszálónak, ami az üzem szögesdróttal koronázott téglakerítésének tövében, a járda és az aszfaltút közöttTovább…
Remény Sötétszürke az ég. A fák várakoznak Vészt jósló csendesség. Vihart hozhat a nap Lehet, ma zúdul ránk! Bűnökért lakolva, meghajlunk a sorsunk elött mindent bánva. Mindegy, hogy sepri el, bősz vihar a bűnünk. Megtisztult lélekkel, jobb világba lépünk. Egymásnak farkasa, nem leszünk mi többet. Leszünk jó barátja, érdemelt örömnek.Tovább…
A kimondott szó visszahull rád, – magadban csörgeted a láncot – mielőtt súlyát megtanulnád, kifosztja elvetélt magányod. A tegnap fényét eltagadtad, magadnak vettél vásárfiát, jó olcsót, mit eléd kiraktak, neked zengő papírtrombitát. Csend nélkül veszel el a zajban, ujjong a lelkesült közönség, szűk a tér, bezárva szokatlan, nincs vagyon, elherdáltTovább…
A hatalmasság gépies mozdulata éppen most tesz összegyűrt papírrá, de ne sajnáld, fogadd el a pecsétek némajátékát, maradjon mély szeg, végső pont az igaztalan ítéleten, ne sírj, inkább énekelj, megszabadultál az önérdekből álarcot öltő nyálas hízelgőktől, kóbor bitangoktól, lelépve a színpadról meglátod csupán csak az unt, keserűség marad a szádban,Tovább…
Most engedtem el a kezed De megtart szeretetem Csillagtrapézon hintázom Míg nem vagyok Veled Készülök a nagy ugrásra Tán megtart majd valaki Odalentről minduntalan Sötét morajlást hallani Most engedtem el a kezed Itt minden olyan gyors Salto mortale remélem túlélem Ezt a nélküled zuhanóst Most engedtem el a kezed PedigTovább…
Sugárzó nyarat látnom élvezet I love to see the summer beaming forth Sugárzó nyarat látnom élvezet S északra szálló gyapjas felleget Szeretem látni, újra nő virág S gólyahír festi rét kanálisát Vizet, hol tavirózsa hófehér S nádas zörög, mint fa, mit ráz a szél Hol rejtekéből fajdtyúk tör elő Fészkére,Tovább…
38. lapszámunkat, Ilka Gábor szobrász alkotásai díszítik. Ilka Gábor, 1994 óta készíti apró szobrait, melyekkel új műfajt teremtett. Az első hat év csendes alkotással telt. A megmutatkozás éve a 2000. esztendő. A Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt „Amator Artium” /művészetek szerelmesei/ pályázaton, – mely triennálé- első megmutatkozásán egyéni alkotói díjbanTovább…
Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény. A víz színén szó visszhangja bugyborékol. Mélyben terjed hangtalan hang: – Ütni, ütni, vigyázni. Rést ne hagyjak, ki ne üssenek. Folyamatos a nyomás. Egyszer kihagy a figyelmem, abban a pillanatban kiütnek, lenyomnak. Ütni, ütni, vigyázni. Nyomás. Nem hagyom. Ütök. Vigyázok. EzértTovább…
Levegőt veszek: tehetem. Ő nem teheti: meghalt. Élek, és nincsen elegem. Őneki sem volt: meghalt. Lüktet a szívem: szeretek. Ő nem szerethet: meghalt. Megvakarom a fülemet. Ő nem vakarja: meghalt. Levágom körmöm és hajam. Rajta tovább nő: meghalt. Meddig tart? Folyton kérdezem. Ő nem kérdez már: meghalt. Túlvilágunk követelem. NemTovább…
Hajnal Anna szavai közt sétálva; 1907-1977 Hetven év hollózó hűség. Altató kagylóbúgás, mégis ébren. Csöndáldozat. Az idő csak csiszolt kő a szél szemében. Mint a madarak, a levegő gödrein átzuhanva kicsit még megpihen. Nem indul délnek vándorútra az egyformák közt másmilyen. Visszatartja meglelt könnyűsége, a másik önmagával azonos viszony. ÁttetszőnTovább…