On:
In: Szépirodalom, Vers

Ima Úgy fut ki belőled a tévedés, ahogy gyűlik a testben a szenvedés, s ahogy gyűlik a léleknek kínja, úgy lesz remény, hogy majdan jóváírja mindazt, amit tettél vagy mulasztottál: ő, akit talán vadul megátkoztál, ő, aki neked így is megbocsát, ha tisztuló szívben hozzá szól imád! Lángok tüzek közöttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek, mintha mindenki tartozna valakihez. Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út, egy kisgyerek szerint olyan az arcuk, mint egy vajas felével a földre esett kenyér, amibe beleragadt a sok piszok. Harmonikaszerűen összegörnyednek, üres tányérok szélén elnyomott csikkek, a félelem lassan beszivárog közéjük, víz aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Mert elhagyatnak akkor mindenek” És könny helyett az arcokon a ráncok, megülnek csendben, megülnek hangtalan, csorog alá, csorog az üres árok, mind-mind, akinek még panaszszava van. A Kastélyban egyre bolyong a költő, üres folyosókon, szobákon átal, elhagyatva lépdel. Kibákült már rég mindenféle és soha-nem-volt vággyal. Ki az, aki már nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Uram, elküldtél, hogy megítéljem az álnok embert, járok az utcán, nézem, pfuj, ez is a kis giroszával, lefogadom, a romlás útját járja, hasa az istene, az ott a barátnőjével enyeleg, paráznaság fiai, mindjárt lecsapatom egy villámmal, ezek itt trécselnek, be nem áll a szájuk, aljasság viperanyelve, rajtam múlna, kimetszeném aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

2020. június 4. Virágot viszek a sírunkra, tizenkét szál sárga gerberát, ez volt az apám kedvenc virága, ezt vetetett velem évente az anyám születésnapjára; a visszajáró pénzt persze mindig visszakérte. Trianonról jut eszembe, a sírkőre előre felvésettem az anyám nevét s az enyémet, itt a temetőben ez a rend, ezTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer tényleg élni Amőbák úsznak a szememben. Olykor megpihennek a nekik készített zátonyokon. Sok apró fátyol van egy arcra felszögezve, hogy számára a világ egyetlen széthúzhatatlan függöny legyen. Esdeklő levelet írtam magamnak, föladtam, meghozta a posta, most meg képtelen vagyok felbontani. Jobb is így, magamnak úgyse tudnék megbocsátani, csak megyekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. (a kigondolt kabát) kigombolt kabátnak olvastam először és arra gondoltam talán tavaszi vagy vénasszonyok nyara idején viselt viseltes kabátról lehet itt szó aztán eszembe jutott a lódenkabátom szép zöld színe volt a Gólya áruházban vásároltam még valamikor a 70-es években már nem is emlékszem ötszáz vagy ezer forintért valakitőlTovább…

On:
In: Szépirodalom

Magyar este Éj-húsát vesztett szürkület: uszulnak utánad kutyák. Életedre tették éltüket. Közös velük a rémület. Hálóba bukott madarak vergődnek a perccé szűkült időn keresztül, szívszűkület van, menekülés van, bénulás van itt mindenestül. Szívküret: sárban kaparnak a ráderesztett ebek fáradatlan, te ismered legjobban lelküket. Követnek süket, akácos áradatban. Szemük bólogat, világítTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bálnakaland – Szerinted hova megyünk? – kérdezte Luca. – Fogalmam sincs – felelte aggódó hangon Dominik. – De a fánkárus nő azt mondta, hogy ha a bálna varázsigékkel szabadul ki, akkor örökre kiszabadul. – Ajaj! – szólalt meg Beton tata hátulról. – Az élelmünk és a vizünk csak egy hétreTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Száz év nagy idő. Sok minden történhet ez alatt. Mondhatni ez egy emberöltőnyi idő, de lehet több is. Van, amit el lehet felejteni, de van, amit nem. A száz évvel ezelőtti Trianont biztos nem lehet elfelejtenie magyar embernek! Ama nevezetes június 4-ei diktátum óta, generációk váltották egymást, de a fájdalomTovább…