A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél. Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat és vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak. Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam és a tengerpartTovább…
Az égboltra karcolt madár hosszút suhan, cikkanva száll, hogy kék legyen a láthatár, a messzi földről visszaszáll. Így repülik a nagy utat a villás fecskeszárnyúak, a fészek gazdára talál, s kemény pöttyökben köt a sár. Az otthont friss toll tölti meg, és belül lélegző meleg, piciny idő csak, s kéketTovább…
Megmutatni Barangolásaimnak ára van. Angyal leszek, de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…
Pillanat Elillant hát a pillanat. Álmot hoz az éjjel, álmomban már szabad vagyok minden szenvedéllyel kitör lelkem rabságából megkeres, bárhol vagy s veled repül a pillanat – te vagy ma a holnap. Hajótörött e szerelem – parttalan kívánság, szívem terhét elvesztettem – sirály sikolt bennem, léket kapott lélekvesztőm hullámsírban nyugszik,Tovább…
Titok Amikor nevetsz, szabad vagy. Szállsz, repülsz, mint a sólyom, könnyedén, cikázva, nem gondolsz az élet ezernyi bajára, ilyenkor mindent eltüntet, vagy megszépít a távolság, nem számít a butaság, az álnokság. Amikor nevetsz, oldalra hajtod a fejed, öntudatlanul is kezemre teszed kezed, ajkad remeg, boldogság-ráncok íveket rajzolnak arcodon, öröm-sziporkák futnakTovább…
Maszkot vettünk fel álarcunkra, csendben befelé fordultunk. Megvédjük magunkat, vagy másokat. Már sokat láttunk, maszkot a szemünkre húzzuk. Szemellenzőnk halotti leplünk is egyben. Valami meghal, mi vagy az igazság, gondolati agyhalál. Donor akartam lenni, de kőszív nem ültethető át. Adj nekem Istenem hús szívet, ami érezni és fájni tud!Tovább…
ez a vers nem az enyém csak hozzám menekült nem akarja hogy megírjam csak hogy hermetikusan zárjam le az ajtókat ne férjen hozzá senki aki avatatlan akkor hát el kell döntenem hogy eltömöm-e a réseket nem kér inni nem kér enni, jó, távol tartom tőle a csöndet a reményt ésTovább…
Csak a fülemben motoszkáló zúgást hallom. Semmi mást. Őrjítő ez a véget nem érő hangzavar. Egy kórteremben ülök, az ágyamon, az ablak mellett. Nézem, ahogy esik az eső. Már nem hallom, ahogy az esőcseppek az üvegnek koppannak, csupán nyomaikat látom a felületen. Soha többé nem fogom már hallani őket. MozgásTovább…
Elkészült a negyvenkettedik festményével, egy kiállításnyi anyag, rengeteg munkaóra, szenvedés, gondolkodás; két hete nem nyírtad le a füvet!, vágta oda foghegyről az asszony, és egyébként sem csinálsz semmit! Nem reagált, a művészet soha nem vitatkozik a hétköznapokkal, suttogta maga elé, a művészet nem vitatkozik, hanem közöl, állít. A kölyködnek isTovább…
Mert folyton hajnalt akar, vörös tetőkön ezüst delet, mégis járja minduntalan, mint alkony az utcát, mint szürke halál a teret. Őrizne néma folyópartot, hidat mely összevarr, cipel, hogy cölöpjein mindig álljon, hullámai alatt a távolságot temesse el. Elalvás előtt érik az árnyék, ahogy feketére keseredik a fán felejtett meggy. VégülTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.