A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./
Bali Anikó: kaméleon a villamoson
/saját kötött forma/
Ismerem jól szerelmed egynapos virágát,
estére nyílik, reggelre összezárja szirmait,
egynapos szerelmed szirmait ismerem
reggelre nyílik virágát estére jól összezárja
Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni,
méregzöld és türkizkék olyankor.
tudom kaméleon arcod méregzöld és
haragos türkizkék olyankor festeni le
Tested a villamoson a legőszintébb,
szeretem, ahogy rezdül a melled.
rezdül a tested szeretem ahogy
a villamoson melled a legőszintébb
*
szeretem haragos tested méregzöld szirmait
melled virágát estére összezárja szerelmed
ahogy nyílik arcod türkizkék ismerem
és jól le tudom festeni
egynapos reggelre rezdül a kaméleon
olyankor a legőszintébb a villamoson
Bokros Judit: Átvilágítás
A Hold.
Sárga medálként függ az éjben.
Kerek, telt arc,
hangtalan figyel.
Nehéz golyó,
leeresztve az égből.
Egyik, vagy bármelyik,
vagy egyik sem.
Csak maga a Hold.
Mindent lát, mindent hall,
erős fénye mindent átvilágít.
Most a kertre vetül.
Mint egy díszlet, olyan a kerítés,
olyanok a szomszéd házak.
A nárciszok állnak,
szirmaikon átsüt a fény.
Állok én is, bámulom
a nagy kerek valamit,
tudom, hogy engem is átvilágít,
nincs előtte titkom –
most olyan vagyok, mint egy nárcisz.
Dudás Petra: Bálintnak és a többieknek *
Adtam a lelkemet ajándékba neked,
Mégsem volt ennyi elég.
Nem nyit már ki soha szívednek temploma?
Felhívsz-e valaha még?
Hideg esős szél jár, hol mindenem csak vár,
S csendben alszik éji ég.
* Balassi nyomán
Fehér Kinga: Emlékszel rám?
Emlékszel rám? Emlékszel még?
Emlékszel arra, hogy öleltél rég?
Emlékszel éhes fonódó ölemre?
Emlékszel, esténként várva várt jöttömre?
Emlékszel? Nem volt az annyira rég!
Én mindenre élesen emlékszem még!
Elfeledtél, látom. Már idegen vagyok.
Szemed másra néz, más fényében ragyog.
Egyszer rég, csak én voltam a mindened
Hogy sikerült mégis az egészet feledned?
Semmi lett a minden, minden lett a semmi
S egyszer még hátrafordul a rég nem látott férfi…
Germán Ágnes: Csepeli rév
Apollinaire-nek ajánlva
Komp jár Csepelről a Molnár szigetre.
Két perc az út,
ki más vizekre evezne.
Csak megállsz, a révész jön érted rendre.
Két part közti átkelő,
induló és érkező.
Az út itt szigetről szigetre vezet.
Kötél feszül.
Ki köt kit? Szigetet, sziget?
Jön már a révész, adja a jegyet.
Két part közti átkelő,
induló és érkező.
BKV bérletet is elfogadnak.
Kapacitás,
pár autó, nem olyan nagy,
cseppnyi menekülő út ez sokaknak.
Két part közti átkelő,
induló és érkező.
Sodor az ár, a komp jobbra- balra tér.
Kötött az út.
Micsoda szerencse, ezt nézd!
Hiába csapong hullám, vagy fúj a szél.
Két part közti átkelő,
induló és érkező.
A kormányt hasztalan fogom, tekerem.
A víz sodor.
hagyom, már nem izzad a tenyerem.
A víz felett átlebegek mindenen.
Hajnal Éva: hullám
Sáry László: Kotyogó kő egy korsóban című zeneműve hatására
hullám ütöget görbülő idő moccan
könnyű kotyogás bőröm résein csepeg
szó suhog indul visszatér szitál
lépeget lebeg homlokom járatlan útjain
görbülő hullám csepeg bőröm könnyű
járatlan szó homlokom résein kotyogás
idő ütöget suhog lépeget útjain
moccan indul lebeg szitál visszatér
homlokom könnyű ütöget csepeg suhog
görbülő szó moccan lépeget visszatér
kotyogás lebeg bőröm járatlan szitál
útjain idő résein hullám indul
Leitert Vivien: Csendkirály
Isten részéről is csak
azért a kitartó kötődés,
mert nem tudja elviselni
a teremtés utáni csendet.
Már huszonnégy éve
játszunk csendkirályt
és mindig én nyerek.
Pályi Ildikó: Kibúvó
Két galamb, háttal
egymásnak a villany-
vezetéken.
Az egyensúly, csak az számít.
Két óra múlva
zsibbadnak, de a láb
mozdulatlan.
Az egyensúly, csak az számít.
Ráér a szó.
Két introvertált
magában hálát ad a
fizikának.
Az egyensúly, csak az számít.
Ráér a szó,
ráér…
Szepesi Jolán – Jolka:
A bőr
a bőr
épp csak körbevesz
nem feszül
selymes
határol
véd
elkülönít
körvonalaz
azonosít
látványt nyújt mindenek felett
látványt takar
csak láthatatlan sugarak
tárják fel titkait.
A bőr
körbevesz
rásimul
ruganyos
határol
véd
elkülönít
elválaszt
látványt nyújt mindenek felett
kiszínezhető
manipulálható
végletesen megtéveszt
A bőr
körbevesz
lazán beburkol
vagy csontra szárad
megtéveszt
fakul
határol
véd
elkülönít
elválaszt
rejteget
körvonalaz
minden lényeges benne marad végleg.
Vezsenyi Ildikó: Második napon
Második napon, most, hogy nem ettem nem ittam,
pedig dél is elmúlt, elárulom nektek. Tegnap nem
írtam második napi verset, csak Hajnali – és Nappali
részegségest. De ma, elővettem az Első napon – t,
s csodáltam, milyen könnyedén írom át, a felolvasva
nem tetsző részeket. Fellazulni látom az erős, régi
rögzültségemet. Sajnálat, és minden ragaszkodás nélkül,
bátran szabom, varrom a szöveget, s nem érdekel
mennyi hulladék lesz. Külön jó, hogy se közben, se
a végén, nem kell összesöpörnöm. Ó, mennyire élvezem,
az új képességemet! Hála, magamnak, s tudod kinek!
S most, e versnek, vége is lehetne, tartalma szerint,
de akkor nem lenne szabad szonett formája, ezért
az aljára, még kellett írnom egy, kvázi, kibaszott sort.
A 2020-21-es őszi- és tavaszi szemeszter hallgatóinak néhány tagja:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra,
Pályi Ildikó, Vezsenyi Ildikó, Szepesi Jolán – Jolka, Fehér Kinga,
Germán Ágnes, Leitert Vivien, Hajnal Éva