A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
(Válogatás a 2022-es tavaszi szemeszter alkotásaiból.)
Balizs Dániel: Terepmunka a villamoson
lány arany bizsuval a kalapján
furcsa hajú lány szögletes arccal mosolyog
blézerben és bőrgatyában zenét hallgat
aztán egy nő kigombolt blúzban nincs melle
rejtvényfejtő idős nő
szarok-a-koromra-nő pirosítóval és napszemüvegben
nő piros melegítőben
rózsaszín pólós srác a füzetébe ír
fekete kütyü a fülében
a szép szögletes arcú lány mellett
pattanásos srác ölében a táskájával
szigorúan néz
hallgatnak
gondolkodnak
mi az ami épp ebben a percben
ezen a villamoson dőlt el
csönd van
mindenki máshogy próbálja elkerülni
hogy megbolonduljon
jön rám a hideg behúzom az ablakot
pedig állott rossz szag van
belül pillanatfelvétel-szerűen mozdulatlan
világunkkal együtt zötykölődünk valahová
de mintha senki nem akarna
igazán megérkezni
Hajdú László: allergia
csöpp-csöpp
fejem a csempéhez szorítom
szagtalan szappannal szappanozom szenvedélyem
a vízzel lefolyik minden fájdalom
vársz az ágyadban
ágyadban
ami nem ágyunk
hozzád bújok
mint nagyszülők biztonságot nyújtó szaga
illatod elcsábít
beszippant
lüktető vérünk átszakad egymásba
pihegünk
orrom
mint csatamezőn vériszamos sárral tömődött tülök
bőgök
Hajnal Éva: május
Korda Zsuzsa: Micimackó üdvözlése
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése című verse nyomán)
Te csekélyértelmű medvebocs,
ha megsértenélek ezzel, bocs!
Ámbár jobban belegondolva,
maradjunk abban, hogy bölcs vagy, na!
Nemsokára százéves leszel,
ez értékedből mit sem vesz el,
maradtál csacsi, öreg medve,
akinek mindig jó a kedve,
és azt nagyon szeretjük benned,
hogy nem érdekelnek a trendek,
te nem váltottál paleóra,
nem stresszel az ébresztőóra,
nincsen se instád, se fészbúkod,
mesélj most erről is, hogy bírod?
Készültünk neked édes mézzel,
ne hidd, hogy köztünk már nem férsz el,
mondd, a Füles még gyakran depis?
Remélem közlöd majd, hogy: nem is!
És Tigris, Nyuszi, meg Malacka?
Hozzájuk hasonló akadna?
Jobban kelletek, mint hinnétek,
a hősök ma gyorsan kiégnek.
Te drága, öreg, csacsi medve,
most már maradok inkább csendbe’.
Magyar Dániel: Pestieső
Agyamban esőkopogás jajgat.
Autók most lucskosra taposnak.
Én vagyok a budapesti aszfalt,
egy kedd reggel a felhők zokognak.
Márton Csilla: Vagyok
Koan – az örök igazság princípiuma
Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.
Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.
Nem megyek, és mégis előre haladok.
Előre haladok, és mégis, saját magam középpontjában maradok.
Saját magam középpontjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.
Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok.
Molnár G. Krisztina: Tanít
Az idő minden percével tanít.
Hol elkésni, hol elsietni,
s ha nem is kapkodsz pillangók után,
érdemes néha elmerengni.
Riasztónak tűnhet, bár nem ijeszt,
pár szóval törni, letarolni,
de rombolni vétek, szeretve kell
a Sorstól az ostyát fogadni.
Szesztai Zsuzsa: József Attilának
Meg nem írt verseidet siratom,
előttem megsárgult papírhalom.
Mint karéj kenyeret az asztalon,
sorsára hagyva hagytad, hagyom.
Az élethez bátorság kell, te tudtad,
szembenézni önmagaddal, a múlttal.
Nem csak akartad, tetted a rendet,
sorsod elé önmagad vetetted.
Soraid közt nem volt megalkuvás,
hajtott tovább a tenniakarás.
Szerettél mást, csak magadat nem.
Kiáltottál százszor, szólítottak fenn.
Hiszen ember voltál, nem csak költő,
bár ringatott volna a vágyott bölcső.
Te döntöttél. Nem maradt más, mint lépni.
Van, hogy meghalni könnyebb, mint élni.
Mint karéj kenyeret az asztalon,
kit sorsára hagytak, hagyod, hagyom.
Ahogy megírt verseidet lapozom,
fények suhannak át a papírlapon.
Vezsenyi Ildikó: Tíz lépés
Fotó: A 2022-es tavaszi szemeszter hallgatói
Fölső sor: Balizs Dániel, Vezsenyi Ildikó, Márton Csilla, Szesztai Zsuzsa, Magyar Dániel
Alsó sor: Hajdú László, Korda Zsuzsa, Molnár G. Krisztina, Hajnal Éva