már tudom
hogy a csacsogó pici szájak gurgulázó öröme
fényes glória az ünnepi díszbe öltöztetett asztal felett
és az apró kacajokkal kísért reggeli ragyogás
észrevétlenül segít felszárítani
a fájón elsírt könnyeket
már tudom
hogy a belső békém köpönyegében megbújó nyugalom
rakoncátlanul örvénylő érzelmeim visszatartó ereje
és túlcsordulva az engedetlenség küszöbén
válaszutak elé állított akart akarattal
ám vigyázta összes léptemet
már tudom
hogy a tavasz utáni nyári szellők mind magukban hordozzák
a színekben pajzánkodó néha fanyar ízű ősz ígéretét
és az emlékezések fátylát testemre terítve
az idő végtelenjében csak egy
szempillantás leszek
de már azt is tudom
hogy egyszer egy ünnepi díszbe öltöztetett asztal felett
nekem kell majd felszárítanom a könnyeket
©Pálfy Julianna festménye