holdvilág és földvilág együtt forog
köztük vagyok fuga én
ami összetart és gátat képez
ragasztó köztük az
amit róluk gondolok
számok betűk szülnek új világot
feldobott érmeként megcsörrenek
az írás mindig felfelé mutat
mindig két ünnep közt benne életed
házamban minden sarok reped
az enyém is egy helyen
szoros cipőm lépéskor idomul
keményedik tőle a bőr
a talpam meg puhul
megvetnek ágy vagyok
abalakaim kettőre zárva
csak alkalmak nyílnak lassan ki
mint kétszárnyú régi nagy kapuk
holdvilág és földvilág együtt forog
köztük vagyok én fuga
bordáim mint régi ház gerendái
levegőért sírnak mozdulatlanul
és forognak velem újra meg újra
©Gősi Ferenc fotográfiája
Nagyon szép ,
Szép, mint a többi
Szép, mint az „elkövetöje „