Macska-éjszakák a szívünk megett,
szöges sötét, képmutató a csönd.
Takargathatnánk: lelkünk megesett,
gonoszságot hord, a jó se különb.
Az árnyék fekszik nyögve önmagán,
szokvány csuklónkon szokványos bilincs.
Szégyellni való személyes magány,
bezörget, zsuppolja a hold, mi nincs.
A rendőrállam demokratikus,
rosszul fizetett foglár felügyel
volt álmainkra, s ez oly etikus,
a suhanc agyát bomlasztja fűvel.
Maga módján mindenki menekül,
ki úgy, hogy gyilkos tévére mered,
más rongyot lobogtat, málén hevül.
Életben maradásra nincs keret.
Hajléktalan az éj, szájba verik,
szabadsága lett biztos börtöne.
Nincs tétünk, a jövőnket elnyerik
a mocskos senkik, bűnözök zöme.
Őrző-védők és biztonságiak
mondják meg, mi illedelmes, szabad.
Fegyvertelen haza, sír a fiad:
mit ért, hogy sunyin mentetted magad?