látjátok
örökös remény hiába növeszt
ablakunk üvegén jégvirágot
indulni indulni kell
bedeszkázott tekintetek
ölelésre görbülő kézfogások
már a búcsúzás is érvényét veszti
a Könyvből idézünk lázas sorokat
elszabadult régi dallamokat
sodor egyre a szél
sebek feltépett felhőrongyai amott
tőből lemetszett hajfonatok közt
gubancolódik a táj
templomtalan idegen városok mentén
csak a félelem szűnni nem akaró
harangjátékai
mind elhagyjuk egyszer az otthonunkat
©Gősi Ferenc fotográfiája
„sebek feltépett felhőrongyai” renkívüli képi világ… Gratulálok!
Az illusztrációhoz külön is – szerzőnek, szerkesztőknek. 🙂
Nagyon szép, és nagyon aktuális!
Szeretettel gratulálok a szerzőknek, és az újság szerkesztőjének!