Zbigniew Herbert emlékének
Cogito úr ír
kitalál egy új még
soha nem hallott
magánhangzót
s rögvest megpróbálja
ráncba szedni a kéziratpapíron
Cogito úr ír
de a skiccből
galacsint gyúr és
messzire hajítja ami
röptében kaviccsá változik
Cogito úr ír
s „ha megdobnak kővel…”
de a kő most angyalként száll
a parittyás vállára vissza
Cogito úr ír
– ma nem lesz megkövezés
Cogito úr ír – –
s ül az ablakban angyali
fényalakban…