A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő.
/Válogatás a 2021-22-es őszi szemeszter alkotásaiból./
Balizs Dániel: Legszebb ének
„Akár az erdő fái között az almafa,
olyan a szerelmem az ifjak között.
Forró vágyam árnyékában ülni,
mert gyümölcse édes az ínyemnek.
Bevezet a bornak házába,
fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.”
(Énekek éneke, 2,3-4)
MENYASSZONY
Ragyogó szemed gyöngyének
Nincs párja az ég alatt
Jöjj kedvesem, cifra ének
Köröttünk zsong, hevül, éget
Ingó-ringó forgatag
Dal a testünk, dalol a bor
S dalol bennünk nászi vágy
Lángja józanságot rombol
Idd ki kehely-poharamból
Szőlőnk áldott zamatát
Nem lesz érett gerezdjének
Többé ilyen mámora
Jöjj kedvesem, szól az ének
Egész eddig nekünk égett
S nem lesz többé ily soha!
Magam vagyok az ének
Ujjaim a húrok
Csípőm karcsú hárfa-váz
Szemeim azúrok
Csak neked nőtt mindenem
Vállaim lágy halma
Szívem tiszta óceán
S te hajózol rajta
VŐLEGÉNY
Szép vagy, igen, mint hegy ormán
Kerek hold a lombokra ül
És míg karom köréd fonnám
Hajad adnád fekvőhelyül
S végigfutna bennem minden
Ami csak fáj égnek, kőnek
Amíg szádat csókkal hintem
Hallom sóhaját a földnek
S hallom zúgnak, összetörnek
Fölöttem az ifjú ágak
Miénk a sors, úrnak, nőnek:
Dolgot adni a halálnak
S szülni új célt az életnek –
MENYASSZONY
Csókjaimból csokrot adok
Termését a méhemnek
Kedvesem, nézd, mily szép vagyok!
VŐLEGÉNY
Magamnak még újabb csodát
Oly szép vagy, hogy nem is kérek
Dicsőítvén sarud nyomát
Úgyis meghajolna néked
Lábaid sudár gyümölcsfák
Törzsed az égbe szökken
Hajad lombját rázza a szél
S megpihenek árnyékodban
Ha meghalsz, szemedből gyöngy lesz:
Áldottak, mert nekem ragyognak
A szíved egy nagy óceán
S ringatózom rajta
MENYASSZONY
Ha téged látnak, boldogokká válnak
A szelíd bárányok és őzgidák
A harsogó fű is, mit letépnek
A csillagok fiuknak neveznek
Boldogan ficánkolnak, ha rájuk nézel
Meghajolnak néked a hegyek
Minden patakjuk feléd indul
Hogy tápláljanak téged
Kedvesem, meglátott a mindenség
S templomodban téged dicsér
VŐLEGÉNY
Csípőd, mint a cseresznyeág
Gyümölcsei piros könnyek
Isten örül, vigyázhat ránk
Nekünk adja új templomát
Magának tartja a csöndet
Kedvesem, az arcod meleg
Tejben úszó rózsa a szád
Kövekre hullt napfény kezed
Hajad tornyos, dús rengeteg
S rigó lopja ajkad dalát
És én érett, méltó vagyok
Vágyad sátorában ülni
Kiből bőség kincse ragyog
S felemelsz, mint víz a habot
Tudok én majd így hevülni?
Fehér Kinga: a mellettem ülő…
lány sír aki mellől leszállt a fiú
nem látták egymást utána már
elfordult és mire ismét visszanézett
eltelt egy életnyi negyven ötven év
nem minden ér véget ami félbeszakad
nem minden szakad félbe aminek vége
nem szakad félbe aminek a minden a vége
Germán Ágnes: Búcsú
Kassák Lajosnak
Aki elment az elment. Ne szaladj utána, mondta a nagyanyám.
S ez így van jól, még ha fáj is.
Láttam az apámat esténként elmenni tweed nadrágban, ballonkabátban,
cigarettával a kezében.
Csak a füst maradt utána, meg a könyörgő és tehetetlen anyám.
Majd visszajön mondta.
Reggelre biztosan hazaér,
hiszen dolgozni csak tiszta ruhában mehet,
különben mit gondolnak az emberek.
Aki elment az elment, mondtam, ugyanakkor mélységesen éreztem,
hogy aki egyszer elment, az soha többé nem térhet vissza teljesen.
Emlékszem rá: reggelente hazatért az apám,
de anyám magányosan végig sírt éjszakái megmaradtak.
Emlékszem rá: milyen űrt hagyott az elmaradt közös vacsorák,
a jóéjt puszik és esti ölelések hiánya.
Emlékszem rá, hogy fontos akartam lenni.
Fontos, hogy észrevegyenek.
A búcsúzó apám nem nézett az anyámra,
és az anyám itt maradt.
Megsimogatta a húgom fejét,
és a húgom is itt maradt.
Megfogta a kezemet,
és én is itt maradtam.
Aki elment az elment. Ne szaladj utána mondta a nagyanyám,
de valahogy nincs ez jól így.
Úgy állok itt, mint akinek mindene megvan,
és itt állok egyedül.
Hajnal Éva: Estéli zsoltár
Somlyó Zoltán: Hajnali imádság című versére
Ködkabátban vár a Mátka utca.
Sejtelmek és titokzatok,
kószálok és dúdolgatok.
Végigjárja talpamat a járda:
lépéseim selyem-éjek.
Uram, mit kínál az élet?
Szél lobog, léckerítés mórikál.
Sorsom nem maradhat félben,
Istenem, túl soká féltem.
Tégy engem a biztonságos útra!
Áradjon dicsérő ének:
Teremtőm, egészen élek!
Magyar Dániel // Barter Lilla: Első trimeszter
egy
sejtből
izgatott
osztódással ív
fehér ív feszül fel
hasamra gömbölyűn
bennem dobol a ritmus
bennünk dobol ez a ritmus
a Hold már harmadszor telik ki
mióta bennem él új életünk tovább
csak a szokásos ultrahang, hideg zselé
azt várom, hogy minden rendben legyen
miért nézi a monitort, annyiszor látta már
nincs rendben semmi. nincs. szívhang sincs.
próbálja a Nap fitogtatni erejét, be’süt ide
de hiába, legyőzte a Hold, az é’jel vége volt
az egész’nek. nincsn szívhng mndj’a z
o’rvs; dez n’m leht. bzts h’ogy ros sz a
kszü’lek, mrt v’an m’indn. szvhng i’s.
qrv a g é’p mg o’rvs, m’enjnk i’nnn,
t’ávl tt ő’lnk, kttőnktl hrmunktl.
h’acsk nm l’ehtnnk m’égs h’ármn
k’ülnbn h á’ba vn z e’gsz.
nem bl’ől’ed tűnt el valaki,
m’ondm. mialatt a Hold
háromszor. a boldogság
elejének vége lett.
akkor nem lenne,
ha lenne,
de n’ncs.
Márton Csilla: Hajnali öt órakor
Somlyó Zoltán: Hajnali imádság című versére
Égő torokkal
hajnali öt órakor
hozzád száll imám.
Ősök bűne lángol
a ki nem mondott igazság
s a harag sebét érzem.
Mardossa szívem,
testem szenved,
életben hagy kegyelmed?
Istenem,
ígért irgalmad,
ugye elveszni nem enged?
A zsoltárban mondtad
tenyerén hordoz az Úr téged,
hogy lábad kőbe ne üthesd.
Ugye Uram, nagy a te kegyelmed?
Vezsenyi Ildikó: fél-e a fél?
felülről szép – alulról csúnya
alulról sötét – felülről világos
nézőpont cserélve:
izomláz
rugalmas lesz tőle
a hasfal
univerzálisan
élénkít a koan
(mint a hideg-
meleg zuhany)
lemerülök
átmenetileg
minden értelemben
feltöltődöm
átmenetileg
minden értelemben
a kontrasztot megtartva
sőt
hangsúlyozza is
A 2021-22-es őszi szemeszter néhány hallgatója:
Balizs Dániel, Vezsenyi Ildikó, Márton Csilla, Fehér Kinga,
Germán Ágnes, Magyar Dániel, Hajnal Éva.