szeretném megérteni
az emberi oldalát az egésznek
az anyag hiábavaló kísérlete
hogy lélekkel szellemmel töltse meg önmagát
nem selejt
nem
csak ebben az életében már nem éri el
semmilyen értelemben
saját kiterjedésének maximumát
vagy pillanatnyi elmezavarában
ledobja az értelem az erkölcs
a lelkiismeret fékjeit
elszabadul
és magával ránt mindenki mást
pusztul pusztít mint az áradás
vagy szenvedélybetegség
ami a lélek lakatlan tájaira sodorja
pusztán alkoholista
aki a hatalom pálinkáspoharát
fenékig issza
nem megy elvonóra önként
inkább választja az önkényt
nem veszi észre hogy a józan észtől
tisztességtől
és saját magától is folyton távolodik
fölényes mintha tudna valami fontosat
de semmmit sem mond
üressége kong
szánalmas
de ő nem szán senkit
nem tudja mi az
önmagukat gerjesztő tapsok
önmagukat növelő vagyonok
önmaguktól szétváló szavak és tettek között
büszkén áll
a szellemi létminimumán
mikor úgy érzi hogy az életét
és a mi életünket is végleg berendezte
akkor omlik majd az egész a fejére
©Sógor Zsuzsa: Üzenet