Péntek hajnal. Lenne még némi idő az álmok világában, de a Nap első sugarai megszakítják ezen idilli állapotot. Bár éber az elme, valóság és valótlanság még keveredik egymással. Nem biztos még benne, mi az, ami igaz, és mi az, ami csak a képzeletének szüleménye. De azt már tudni véli, hogy ez a nap sem lesz könnyebb, mint az előzőek. Talán még nehezebb is…
Holtpontjaink. Egy hosszabb projekt, tanfolyam, félév, építkezés során óhatatlanul is el-el akadunk, és úgy érezzük, nem tudunk továbblépni. Elfáradtunk. Már nincs kedvünk hozzá. Úgysem fog menni. Felesleges. Esélytelen. De egy-egy holtpont nem tartozik az egyensúlyi állapotok közé. Éppen ellenkezőleg. Az jelenti a kibillenést.
E pontokat általában valami rossz metódus ismétlődése okozza. Próbáljuk, nem sikerül. Még egyszer próbáljuk, nem sikerül. Még egyszer próbáljuk… És akkor sem sikerül. Ilyenkor hihetjük úgy, hogy nekünk ez egyáltalán nem megy, és feladjuk. Azonban egy holtpont ideiglenes, míg a feladás legtöbbször végleges. Végleges és mint ilyen, visszafordíthatatlan. És valószínűleg meggondolatlan döntés is.
Az efféle állapotok ugyanis éppen olyan hatással vannak ránk, mint a péntek hajnalok. Letudtunk már négy ugyanolyan nehéz napot, és nem értjük, mégis mi szükség van egy ötödikre is. Szeretnénk elengedni az egészet, legalább erre a hétre. A módosult tudatállapotot nem csak bizonyos káros szerek indikálhatják, hanem időpontok, szituációk és többnyire negatív események is.
Csíkszentmihályi Mihály (1934-2021) pszichológus alkotta meg a flow fogalmát. E szerint ha találunk olyan cselekvést, tevékenységet, amely valóban örömmel tölt el minket, ki tudunk iktatni minden mást, még az időt is. Annyira lefoglal minket az, amit éppen csinálunk, hogy az elsodor minket, mint egy folyó, mint egy áramlás, mint egy flow. Olyannyira, hogy szinte tudomást sem veszünk a környezetünkről. Bizonyos értelemben ez is egy módosult tudatállapot, de pozitív értelemben — ugyanis ezzel a módszerrel a holtpontok gyakorlatilag kiiktathatóak.
Talán erre gondolt maga Albert Einstein (1879-1955) is, amikor az idő relatív voltáról elmélkedik. Neki tulajdonítják ezt a levezetés: “Mikor egy szép lánynak udvarolsz, egy óra egy másodpercnek tűnik.Mikor vörösen izzó parázson ülsz, egy másodperc egy órának tűnik. Ez a relativitás.” Az udvarlás egy flow élmény, a parázson ülés pedig természetszerűleg az ellenkezője. Ahhoz, hogy boldoguljunk, azt kell elérnünk, hogy — képletesen szólva — a parázsból is flow-t kreáljunk. De erre talán csak olyanok voltak képesek, mint Csíkszentmihályi vagy Einstein.
Első lépésként tehát ezt tehetjük: a nehéz hajnalokon gondoljunk arra, hogy igen, lehetséges: lehetséges a parázs-flow átalakítás. A holtpontok nem kell, hogy teljes leállást jelentsenek — el is lehet indulni éppen általuk.
Mindig el lehet indulni.