Teljesen elfeledtem egy barátomat.
Vagy nem a barátom volt, csak a jótevőm?
Mondatai a múltból kihallatszanak,
a nevét és az arcát nem tudom,
fölidézni nincs gyengeségem sem erőm.
A furcsa az, hogy kedvelem nagyon,
volt közöttünk egy intenzív viszony,
minek emléke ugyan megmaradt,
és a személyiség is,
de az ismertető jegyei nélkül.
Az ember annyi mindennel kibékül,
hiánya itt marad örök emlékül,
ám üres emléke megrémít.
Sokan a butaság nyelvét beszélik.
Ezt az egyet megtanulom végül?