Én feltaláltam ám a génkezelt szép árvaságot, mely tökéletes! Anyám, apám élt, s egyik se nevelt, gyűlölték ők egymást velem vegyest. A tény hetven évesen is sebez, és Dózsa-trónra ültet a fájdalom. Bennem szerelem, vágy-minden feles! Könnyem csorog magán-betonfalon. Apám bíróságon csikarta ki, hogy törvénnyel hite szerint tagad, Így lettTovább…
A környék mondhatni csendes. A kutyák kísérteties kussban vannak. Pofájukból csorog az édes álom, szuszogásukban hintáznak a száradó ruhák. Az öled most olyan, mint a tenger a hajótöröttnek. Hova ringatsz, míg a semmibe kapaszkodom? Most hiába annyi kérdőjeled. (Szeretlek? Nem szeretlek?) A szerelem nem több néhány szárnycsapásnál. Nem ejti elémTovább…
Teljesen elfeledtem egy barátomat. Vagy nem a barátom volt, csak a jótevőm? Mondatai a múltból kihallatszanak, a nevét és az arcát nem tudom, fölidézni nincs gyengeségem sem erőm. A furcsa az, hogy kedvelem nagyon, volt közöttünk egy intenzív viszony, minek emléke ugyan megmaradt, és a személyiség is, de az ismertetőTovább…
Nehéz gyerekkorra emlékszem. Mindig csak a szegénység, a nincstelenség. Szükséglakás. Hozzánk jobb volt, ha nem jött senki. Anya is én is szégyellettük, hogy hol lakunk. Oly sokszor éreztem, magányos vagyok. Annyiszor voltam egyedül, mikor nem kellett volna egyedül lenni. Kisiskolás lehettem, mikor egyszer megbetegedtem. Orvoshoz kellett menni, de anya nemTovább…
nem tudod eldönteni hogy kész-e vagy csak egy része az egésznek az, amit észlelsz hol az a távlat amiből egyszerre benézhetsz az összes teremtő dimenzióba, hol a sejthalmazok nevet kapnak valamit látsz lehet, egy ház sarka sapka csücske vagy egy kitört ablak vagy éppen te vagy egy tükörben neved isTovább…
Kopogni kezd az ősz: Benyit majd. Nincs menekvés. A part is megpihent. Alábbhagyott a pezsgés. Sminkel a nyár. Már sárga festékért lót a szín. Nagy csönd mereng a fecskék vak villanydrótjain. A nád, mint sereg szálfa, még issza a vizet. Belepusztult a nyárba. Most napfényért fizet. Sugárba kötve csokrát, mégTovább…
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek, mintha mindenki tartozna valakihez. Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út, egy kisgyerek szerint olyan az arcuk, mint egy vajas felével a földre esett kenyér, amibe beleragadt a sok piszok. Harmonikaszerűen összegörnyednek, üres tányérok szélén elnyomott csikkek, a félelem lassan beszivárog közéjük, víz aTovább…
Faágak közt fagyott fészek – gallyakból font, kusza bölcső. Üresen ring, célja nincsen, vár, csak vár – tán’ nincs még késő. Ágak alatt zárt világban néhány alak bandukol – céltalan, mint fenn a fészek –, de benn a lélek haldokol. Leng a fészek, ring a fészek dermedt, kemény ág-karokban; lengTovább…
A gyerek közölte, hogy nincs Isten, s mivel így áll a dolog, nem érvényes az sem, hogy szeresd a felebarátodat meg hasonló sületlenségek, ezért aztán ő kizárólag magát szereti, mást szeretni nem is lenne értelme. P.-t leginkább az zavarta az egészben, hogy még csak meg se döbbent. Végighallgatta a makulátlanTovább…
Üres Üres a keresztfa csend van mindenütt kiadó egy deszka a magány szíven üt elfehérült szánkon tátott döbbenet árva parolánkon lyukas tenyered üres a keresztfa hiányzol nagyon lecsöpögő gyertya hűl az asztalon kakasszólamokra jön a virradat üres a keresztfa próbáld ki magad * Portré (anyám fiatal arcképe alá) Látom aztTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.