A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő.
/Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./
Bali Anikó: Kaméleon a villamoson
Ismerem jól szerelmed egynapos virágát,
estére nyílik, reggelre összezárja szirmait,
egynapos szerelmed szirmait ismerem
reggelre nyílik virágát estére jól összezárja
Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni,
méregzöld és türkizkék olyankor.
tudom kaméleon arcod méregzöld és
haragos türkizkék olyankor festeni le
Tested a villamoson a legőszintébb,
szeretem, ahogy rezdül a melled.
rezdül a tested szeretem ahogy
a villamoson melled a legőszintébb
*
szeretem haragos tested méregzöld szirmait
melled virágát estére összezárja szerelmed
ahogy nyílik arcod türkizkék ismerem
és jól le tudom festeni
egynapos reggelre rezdül a kaméleon
olyankor a legőszintébb a villamoson
*
Bokros Judit: Nem jut
Az egész éjjel nyitva hagyott kapu
a zárban felejtett kulccsal,
a bedugva maradt forró vasaló,
a felkapcsolva felejtett tűzhely,
a szövegből kimaradó szavak,
az eszembe nem jutó nevek,
a tárgyak mindennapos keresése,
a hirtelen megőszült hajtincs
mind azt jelzi: megy az idő,
vele megyek én is,
és közben félek,
mi lesz, ha egy nap
a saját nevem is elfelejtem.
*
Fehér Kinga: a szokásos
ma szokatlanul ismerős vagy
van amikor meg ijesztően távoli
van olyan is hogy csak simán szokatlan
és van olyan is hogy csak simán távoli
szokásaim lassan köréd nőttek
az életem csak nehéz töltelék
a te életed és szokásrendszered
pedig egyszerre lassú és nehéz
*
Germán Ágnes: Felmosás
Ha tegnap felmostam volna, már rég megszárad,
de most itt tocsog a vizes padlón, hordja szét
a cipőjéből a sarat. Igaz nem sár volt,
még mikor bejött, csak laza por, de most már az.
Ha tegnap felmostam volna, már rég megszárad,
nem kéne most csinálnom futva, és sávosan
kihagyni magamnak egy részt, hol járni tudok,
míg csigamód párolog a víz a kövekről.
Ha tegnap felmostam volna, már rég megszárad,
de a felmosó illatát sem érezném most,
holott az orgona illatról a tavasz jut
eszembe, meg hogy ideje kimozdulni már.
Lemenni a Dunához kacsákat etetni,
és a lángosos is nyitva, a parton talán.
*
Hajnal Éva: várlak
Sárának
már fél tíz van és senki se jön*
az ajtót kulcsra zártam
szűk homály lappang a házban
fák karjain hold kódorog
a háztetőn éjmacska lép
a nappal már csak maradék
egy utcalámpa pislog itt
vonat füttyög ásítgatok
zárom ezt a hétköznapot
a hajnal új foszlós kalács
remény asztalán térdepel
s te reggel nyolckor érkezel
*Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak című verséből.
*
Korda Zsuzsa: Egyszer használatos
Egyszer használatos a versem,
mint a maszk a szájam előtt,
koronavírus idején.
Felfogja a belőlem jövő köpetet,
hogy ne embertársaimra eresszem.
Aztán eldobom ezt is.
*
Leitert Vivien: Tervezett elhervadás
Napi kétszer simogattam a leveleket finoman,
erezeteikkel párhuzamosan, növekedési irányban.
Heti egyszer locsoltam, sőt beszéltem is hozzá.
Olvastam neki Pilinszky verseiből,
néha egy-két Tandorit is hallhatott,
de a hipermarketes cserepes bazsalikomot
tényleg nem lehet életben tartani semmivel.
Még az ablakon át beszűrődő
bármilyen tavasz is mindegy.
*
Pályi Ildikó: Királydinnye
Téged szeretni olyan volt,
mintha mezítláb tövisbe
léptem volna.
De újjászületés helyett
kínzó megváltást hozott.
Próbáltam kihúzni –
belém tört.
Minden lépésnél éreztem
a feszítő fájdalmat,
aztán hozzászoktak
a mindennapok.
Idővel enzimekre bontja
le a szervezetem
és sejtszinten válik
a részemmé.
Csak egy ékezetnyi heg
emlékeztet majd arra,
hogy valaha itt voltál.
*
Szepesi Jolka: barátság
talán úgy képzeltem Apám gyereke vagy te is
szőke hajú meleg nevetésű szirénként
csábítottad el őt titkos tengerekre
nekem nem volt helyem a csónakban
mely csak oda vitt vissza sosem
talán a kopott harisnyám rejtegettem előled
s nem láttam hogy húzkodod kinőtt szoknyádat
talán azt gondoltam az első vércseppek
ijedt foltjai homlokomra égtek
te látod csak mert nőiséged
dacosan viselik kerek melleid
talán úgy véltem elkarolod tőlem
az első pelyhes állú csodabogarat
ki a kapu alatt a lámpa óvó fénykörében
kabátját rám gombolta
talán nevetésed suhintásnak véltem
nem lettél barátnőm
nem lettél nővérem
nem lettél titkaim őrizője
mert én a tegnap lapjain az átírt
forgatókönyvhöz a főszereplőt kerestem
*
Vezsenyi Ildikó: Vírus
Mindennek kiveszem a lelkét.
Kiszippantom, mint héjából az osztrigát.
Megízlelem, magammal elegyítem
a keserédes eszenciát.
Míg a Minden – a legújabb frissítés után –,
betölt és újraindul.
De már velem fertőzötten.
A 2020-21-es őszi- és tavaszi szemeszter néhány hallgatója:
Bali Anikó, Bokros Judit, Korda Zsuzsa,
Pályi Ildikó, Vezsenyi Ildikó, Szepesi Jolka, Fehér Kinga,
Germán Ágnes, Leitert Vivien, Hajnal Éva.