A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./
Bali Anikó: A menekülők tiszteletére
Takács Zsuzsa Szénpor c. verse nyomán
Menekültek-e gyalog vagy lovaskocsin?
Kötöttek-e kendőbe kenyeret?
Mellé sót, kulacsukba hűvös vizet?
Szorították-e mellükre anyjuk leánykori képét?
Ölelték-e egymást, mikor csónakba szálltak?
Volt-e pénz tenyerükben a révnél?
Úsztak-e át folyót, amikor minden tiltja?
Jönnek-e vissza, ha hosszúra nyúlik a harangszó?
Bokros Judit: Korona
Kell-e félni
Ott, hol emberek járnak –
Riadalmat éreznünk kell-e?
Otthonunk ajtaja mögött
Napokon át csöndben várunk
Arra, hogy elmúljon a rettenet.
Fehér Kinga: utastársak
mondja kedves ön is hallotta?
halotta már azt a hangot a négyes-hatosonon?
érezte már, hogy tényleg ott van ott mindenütt?
volt már, hogy a legaljasabbak szentelték a nevét?
elhiszi, hogy minden nap eljön az ő országa?
imádkozta kórházi ágyán, hogy legyen meg az ő akarata?
rendben van, ha a mindennapi betevő nem gluténmentes?
megbánta vétkeit, mielőtt kommentelni kezdett?
meg tudott bocsátani, ha valaki aljassága után szívből kért irgalmat?
ellenáll majd a kísértésnek és a gonosznak, leárazáskor is?
neki adja az országot a hatalmat és a dicsőséget,
választások nélkül is?
ugye legyen így mindörökké?
ugye tudja, hogy el kell hagyni a szerelvényt?
ugye figyelmeztette utastársait?
Germán Ágnes: Szerelem
Te!
Ki nem vagy tekintettel
korra,
nemre,
bőrszínre
vagyoni helyzetre,
társadalmi státuszra.
Te,
akit akarattal nem hozhatunk létre,
mert megjelenésednek és
elmúlásodnak ideje
nem megmondható.
Születhetsz képzeletből,
hitből és megszokásból.
Te,
akiről írnak, rajzolnak, festenek.
Megzenésítenek,
színházban eljátszanak,
filmet készítenek rólad.
Elvárásokat támasztva
a médiából csöpögsz.
Kinek a romantika
pusztán csak marketing eszköz,
ahogyan eszköz
az örökké tartó boldogság ígérete.
Te,
aki hormonokban fürdetsz,
miközben a ragaszkodás
és elkötelezettség
oxitocin parfümjével csábítasz,
melynek illata
a sóhajtással elszáll.
Fellángolsz,
megperzselsz,
aztán porrá hamvadsz.
Majd kezded előröl egy másikkal.
Te,
Aki elemi szinten borítasz meg,
mint a drog.
Kényszeres viselkedést hozol magaddal,
melyben ott van a sóvárgás
a húzás- és lökésmechanizmus,
valamint a rövid ideig tartó
kielégülés.
Te,
aki a világhálón is hódítasz,
és az ismerkedés meghitt pillanatait ugrod át.
Olyan gyorsan találsz párt,
mint ahogy más pizzát rendel.
Már nincs rejtély és misztikum,
bárkire két kattintással rátalálsz.
Te!
Aki a „face to face” kapcsolatokat lecserélted
a FaceTime-ra.
Érzéki csalódásoktól űzve
még mobil app-okon keresztül is
társat keresel.
A papírra írt szerelmes levél
számodra már a múlté,
inkább 100 karakteres
twitter üzeneteket küldesz
vagy élőben chat-elsz
lényegre törően és röviden.
NIFOC – Meztelenül ülök a kamera előtt.
IWSN – Szexelni akarok, most!
TDTM – Mondj mocskos dolgokat!
A szabadságot és rabságot
mátrixába zárod,
miközben irányíthatatlanul rohansz.
Új dimenziókat nyitsz meg.
Kapcsolódásban tartasz,
de nem feltétlen kapcsolatban.
Kevés energiával,
rohanva szeretsz.
Te ócska szerelem!
Már megint update-re szorulsz.
Hajnal Éva: Meghitt
Válasz, Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán című versére
Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.
Ablak a tó, titkos tükör,
benne van teljes életünk.
Mélység, magasság muzsikál,
az éjszaka játszik velünk.
Játszik az éjjel, lépeget,
nyomában minden árnyalat,
cserépedényben mintha víz,
kiöntöm néked magamat.
Korda Zsuzsa: Vakrandi
René Magritte: Szeretők II. című festményéről
Fölöttébb izgalmas ez a vakrandi,
egy kicsit talán farsangi, biztos van ki ezen
mulat, érdekes egy hangulat, így a vírusoktól
sem kell félnünk, elment volna miatta egy évünk,
megengedi, hogy megérintsem a leplét?
Ó, kérem, ez ne szegje a kedvét, csak a szeme
színét találgatom, láthattam már a vonaton?
Mintha nagy lenne az orra kedves,
és a fül vonala… nos, több, mint necces, adnék azért
egy csókot drága, hmm… elég fura leplen át a szája,
mondja, mikor találkozunk újra? Jajj, a fejét kérem,
elő ne dugja! Maradjon meg sejtelmesnek, a hűségre
most nem esketnek, de ha régen volt már húszéves,
szakítanunk szükséges! Jelzem a közvetítő irodának,
mégis megvárom a végét… a pandémiának.
Leitert Vivien: Véletlen társ
Egyszer, tavaszi sétám közben
belélegeztem egy muslincát.
Abban az utcában,
aminek nincs neve,
pedig hányszor kerestem.
Ahol az aszfalton mindig
kedves kis szörnyek,
királykisasszonyok
és elrajzolt virágok díszelegtek
a helyi gyerekek krétái nyomán.
Akkor egyszer,
amikor a rajzokat nem kerültem ki,
és arcába tapostam a mosolyoknak,
véletlenül belélegeztem a muslincát.
Ennek több éve már.
Azóta más városban,
megváltozott jelentések
között sétálok esténként.
Kicserélődött körülöttem minden.
Viszont a rovar velem maradt.
Boldogan él a tüdőm tereiben,
megszerette a dohányfüstöt is.
Elalvásaim előtt érzem, ahogy zizeg.
Amikor nekirepül a hörgőcskéknek,
vigyázva köhögök,
nehogy baja essen,
és végképp magamra maradjak,
amikor még álmomban
sem találom a helyem.
Pályi Ildikó: A Pályi Ildikó
Szabálytalan kirakós darab vagyok –
nincs olyan kép, amibe illenék.
Ehhez harsány vagyok, ahhoz egysíkú.
Ide sarkos, oda kerek.
Egyikhez nagy, a másikhoz
fel kellene még nőnöm.
Talán a gyártás során hibáztak,
vagy akkor sérültem meg,
amikor túl erősen próbáltam
másokhoz kapcsolódni.
Ezúton keresem a dobozt, amiben
a hibás darabokat gyűjtik.
Jelige: próbáljuk meg mozaikban!
Szepesi Jolka: Pietà
Öledbe bújva, összekucorodva,
hallgatom a parázs énekét
s te dúdolsz valamit halkan.
Vagy inkább most te bújj ölembe.
Azóta megöregedtem ,
korunk szerint lehetnél a fiam.
Fájdalmaid elsimulnak,
érintésed érzem,
óvlak és becézlek
s folytatom neked
a hamuba sült mesét.
Vezsenyi Ildikó: Méhek
Méhekkel álmodtam.
Nagyon sok méhvel.
Téli álmukat aludták.
Liftben laktak.
A méhek télen sem alszanak, tudtátok?
A zajra, amit persze nem is hallanak, felélénkültek.
Elkezdtek szétrepülni.
Óhatatlan, néhányat közülük agyonnyomtam.
Miközben próbáltam felmérni a kárt.
A színeket, a formát, a mozgást, a rezgést, érzékelik.
Nem ismerik meg a gazdájukat,
a híreszteléssel ellentétben.
Nem szeretik a műillatokat,
azokra egyenesen, bedühödnek.
A lovakat sem szeretik.
A betolakodókat életük árán is eltávolítják.
A bekérezkedőt, ha teherrel van, virágporral,
vagy nektárral, beengedik.
Ilyen, vihar közeledtével szokott leginkább előfordulni.
A lassú nyugodt mozgás, ha hordás van, nem zavarja őket.
Akkor lehet szúrásmentesen kaptárt nyitogatni.
A 2020-21-es őszi- és tavaszi szemeszter hallgatóinak néhány tagja:
Bali Anikó, Bokros Judit, Korda Zsuzsa,
Pályi Ildikó, Vezsenyi Ildikó, Szepesi Jolka, Fehér Kinga,
Germán Ágnes, Leitert Vivien, Hajnal Éva