ha a hold eltűnik az égről
hogy elemet cseréljen magában
és régen nem lesz áram se már
csak a szintén letűnt emberek élnek
a félelmetes éjben
ott a teljes sötétségben
végül lehiggad majd az összes minden
és kitör a lelkivilágbéke
és ránk tör a nagy-nagy nyugalom végre
a túlvilágon innen
a végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni
sőt megtorpanni sem
csak hallgatom ahogyan újra dobban
rendíthetetlenül ettől máris
sokkal jobban bírom a sötétségben
egyedül
a horpadt hasú mackó
akiből kifogyott már a méz
és most feleslegesnek érzi magát
és az átlátszó kis szemeivel
csak értetlenül néz
(értetlenül néz rám)
amióta csak élek
a szívem percenként százat ver
de én magamat lazán mégis mindig
az örökléthez mértem le eddig
bár igaz hogy centivel
(igaz hogy centivel)
a végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni
sőt megtorpanni sem
csak hallgatom ahogyan újra dobban
rendíthetetlenül ettől máris
sokkal jobban bírom a sötétségben
egyedül
a tennivalók is folyton
csak tovább gyorsítanak engem
de én találok mindig valami újat
csak a te kedvedért csak hogy te is tudjad
már intézem hogy süssön ránk a nap
a végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni
sőt megtorpanni sem
a végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni
sőt megtorpanni sem
csak hallgatom ahogyan újra dobban
rendíthetetlenül ettől máris
sokkal jobban bírom a sötétségben
az égben egyedül
*Müller Péter Sziámi hivatalos oldala: https://www.facebook.com/mullerpetersziami