Kaiser László versei

Törtet a fény

Ez még a mélycsend-éjszaka,
hajnal előtti ébredés,
álomba nincsen visszaút,
mert törtet a fény: rész-egész.

Hálós fényből fényözön lesz,
s új nap mint álom ránk zuhan,
taszít és vonz, kérés nélkül
adj erőt nekünk, adj, Uram!

 

Varázsgömb

Adj erőt, indulat,
indulat, tarts össze:
nézhessek gyönyörködve
jövőnyi varázsgömbbe!

Hogy láthassam a kezem:
ütésre lendül éppen,
s hadd lássam tombolni
önmagam (egyik énem),

láthassam még álarcom
hullását, szelídségem
pazar agóniáját
(rekviem nem lesz értem),

majd állati vágyaim
lássam, így, pőreségben:
ösztönök foglya lettem
halálos ölelésben!