Adj, Uram, csipetnyi sót, stampedlit,
hozzá fácánlevest, calvadost!
Hozza azt spanyol vagy francia király,
kopasz tenger vagy kolduló szél, egyre
megy. A leves langyosabb, a párlat
hetvenkét fokos is lehet.
Elérzékenyül a hűtő az almafa alatt,
kívül-belül zúzmara, megrázza magát.
Vasárnapi ebédhez készülődünk, olvad
a hangulat, az aranyló fácánlevesen
fordítva forognak a hulla-hopp karikák.
Calvadossal indítunk, körbezárunk
ebédet, vacsorát.
Asztalt, hazát bontunk földrengések
előtt, hogy ami megmaradt, ne vesszen el.
Sose fölöslegesek a könyörgő imák.
Összekulcsolt kezünk holnap kinyitjuk,
újra fácánleves, calvados kerül
az asztalra, az már bevált.