A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/Válogatás a 2020-as őszi félév alkotásaiból./
Bali Anikó: Üzenet
Reméltem, hogy bármerre hajt
a végzet, bármely pusztaságon,*
nem felejt el engem, ó, drága
Angyalom, de félek, magam csak
megkésve, szavakban adhatom.
Az erdőn, hol együtt jártunk,
a fáról egy kicsiny levélkét
nekem adott, magammal hoztam,
megóvtam, s azóta bennem
él szerelme, féltett reményként.
Egy éve, hogy nem láttam Önt,
és édes szavát nem hallhatom,
mindent betölt, sötét a háború,
szerelmemet megvallani
talán sosem lesz már alkalom.
Mardossa lelkem gyáva bánat,
szemébe, hogy nem néztem én,
bocsássa meg nekem a bűnöm,
zsenge virágszál volt még akkor,
bár nincs szebb csillag Isten egén.
Remélve küldöm most el Önnek,
feltárom szerelmes titkomat,
levélbe véstem égő szívem,
apró levélkén kis üzenet,
beszéljenek most a szép szavak.
Amit nem mondtam én el akkor:
hogy végtelenül szeretem,
epedve vágyom újra látni,
s ha egyszer még hazatérhetek,
fülébe súgjam mindezt, kedvesem.
*Puskin: Anyegin levele Tatjanához
Bokros Judit: Felhők
Tépett vattapamacsok,
szétterülő amőbák.
Állok alattuk,
rózsaszín, kék, szürke,
piros, narancs, lila
színeikbe feledkezve.
Giccs – jutna eszembe,
ha egy képen látnám.
Gyönyörű – mondom most.
Micsoda kontraszt.
Dudás Petra: Konkrétum
Ez itt egy vers.
Vannak benne
szavak meg sorok.
Rövid és nem szól semmiről.
Fehér Kinga: burkolat
önmagam töredezett
burkolata vagyok
éber éjszakák
fáradt hajnalok
magány ízű szárazság
szegényes ingerek
szemem helyén máló ablakok
keret nélküliek
ajkam nyikorgó ajtó
mindig nagyra nyílik
mögötte magam
mindig elveszek
sötétségembe kiáltva
visszhangot remélnek
de élettelen világban
csak élettelen él meg
Hajnal Éva: Három
Buda Ferenc nyomán
Három égben három bánat,
gyönge madár rá nem szállhat,
bánatfelleg háta megett
elindultál, Isten veled…
Korda Zsuzsa: Akkoriban sokat ültem
a négy fal között, fiatal voltam, és minden rendben volt, jól mentek a dolgaim, de én nem tudtam, hogy fiatal vagyok, és minden rendben van, és jó életem van, csak meredten bámultam a falakat, és nem értettem mi történik körülöttem, hogyan következik egyik dolog a másikból, csak mentem az eseményekkel, mint egy rajzfilmbe utólag beletett figura, és nem is sejtettem, hogy a napsütéses órák száma most a legmagasabb, hogy könnyű vagyok, és gondtalan, hogy minden egy karnyújtásnyira van tőlem, csak nézelődtem, és sóvárogtam, mint kiüresedett pillanataimban a drága üzletek előtt, bárcsak elmondtad volna, hogy ez az évtized rajzfilmje, és lehetek a főszereplő.
/Oravecz Imre nyomán./
Páli-Herczeg Attila: Gótikus templom
Úgy nőttek itt e falak, ahogy
Kínja nőtt a megfeszítettnek
S ahogy nézzük kedvünk szökő emelkedését,
Lassan gondolatunk is az égbe csuklik át.
Mint ez istenkéz emelte roppant épületek.
Igen, pont ilyen az ember imája.
Ilyen égbe szökő, feldönthetetlen, gigászi, örök
Sóvárgásunk a fény felé, az igaz felé, a szép felé.
A csillagként ragyogó idegen valókért
Táncolunk fel az épületek kanyargó díszletén, és
Bensőnk majd pont ilyen nyújtózó karokkal
Kiált az égig, hogy
Egek!
Minket még egyszer emeljetek!
És imánk egyre csak felfele szól,
Hogy ezerszer szent az Úr!
Szepesi Jolán – Jolka: 1997
Mélygarázsban hagyjuk az autót a belvárosban, babakocsival indulunk kedvenc helyeinkre, váltok sékelt a change-ben, utcára nyíló ajtaját egy darab spárga tartja csukva legalábbis nyitvatartási időben, Magyarországról hozott téliszalámit viszek az ismerős hentesnek, még a múltkor kérte, sokan keresik a magyar pick szalámit mondta, kétszer is átmegyünk az átlósan futó gyalogátkelőhelyen, bizsergető érzés hisz máshol tiltva van, a Herzmanskyba mindig be kell néznem ha arra járok, a különleges képeslapokat ott veszem, önmagában is ajándék annak ki kapja s nekem öröm ha elküldhetem, a King Davidben vagy környékén mindig összefutunk ismerőssel, most bemutathatjuk családunk új jövevényét, ki éppen egy hónapja született, majd a Ben Yehuda sarkán kávézunk kellemes időben, lerúgott szandállal elengedetten, te kérdezed mi legyen a további program, mit szeretnék még látni s szemem előtt a varázsos hangulatú piac, a Suk egzotikus gyümölcseivel, az ismeretlen magvak bősége, a helyben sütött húsok, fűszeres illatok, a különböző nyelvekből összefonódó lárma , a kedves mosolyok érdekből vagy csak úgy szívből jövően mindegy, már éppen cihelődünk mikor a kicsi fiú felébred, sírásával jelzi, hogy éhes, összenézünk s egyszerre mondjuk, akkor holnap megyünk a Sukra, a Nap ma miattunk kelt fel gondolom útban hazafelé a kocsiban, mikor utolér minket a bomba robbanásának őrjítő robaja s nem csak a Suk, egész Jeruzsálem beleremeg.
/Oravecz Imre nyomán./
Vezsenyi Ildikó: Étek
Berda Józsefnek ajánlva
Megettem két,
finom,
túrós buktát.
A kapualjban egy padon.
S most depis vagyok,
mint más, szex után.
Megettem két,
finomra őrölt –
fehér-lisztből készült,
finomított-
répacukorral édesített,
bolti túrósbuktát.
S most depis vagyok,
mint más szex után.
Hiszen,
olyan gyorsan vége lett a bűnös élvezetnek.
Mert nem eszem elég lassan,
vagy nem eleget.
Csömörig kéne.
Vagy Fótig.
A kurzus hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra, Vezsenyi Ildikó,
Páli-Herczeg Attila, Korda Zsuzsanna, Szepesi Jolán – Jolka,
Fehér Kinga, Hajnal Éva