A körmenet zaja elhalkult,
Józsefváros macskakövén visszhangzik még a hozsánna,
zászlókat vivő kezek megfáradtak,
remények és áldások tova szálltak.
Mi volt ez a kisjézusozás a Kádár rendszer alatt?
Proletár csalódottság, az égiek utáni sóvár vágy,
vagy csupán a lelkiismeret szava?
Akkor még volt ilyen.
Gyere barátom, ez most nagy biznisz,
szenteltvíz helyett üdvösséget árulni,
na persze nem nyíltan, hanem modern varázslással,
bűnök ráolvasásával, pokol tornácával.
Jött a jó marketingre a kiábrándult tömeg,
nagyszínpad és lézer show, üveg pulpitusról
néz a modern megváltó.
Hol van a lelkiismeret szava?
A bárányok hallgatnak, birkák beleegyezve bégetnek,
van akinek nem veszi be a gyomra,
tizedét elvéve küldik a nyomorba,
áldás helyett átok a palástja, közben
széthullik a családja, de ez nem az a Jézus,
aki kereszten paradicsomot ígért,
kenyeret szaporított és bort vizes medencében
és nem fogyott el hétköznapi kegyelme.