Ha van hazám, akkor az a szavak közötti csend,
a mondatok közötti hallgatás.
Ha van hazám, akkor az a fehér fal,
az üres képernyő, a fehér papír.
Ha van hazám, akkor az az összegyűrt térkép,
a kettétépett fénykép, az elégetett napló.
Ha van hazám, akkor az a megsemmisített múlt,
a felégetett föld.
Ha van hazám, akkor sose tudhatom pontosan,
hogy tényleg létezik-e, vagy csak én találom ki,
saját magamnak, és talán másoknak is.
Ha van hazám, akkor az szóról szóra
és mondatról mondatra épül.
Ha van hazám, akkor mégsem tudok beszélni róla.
*Dragomán György honlapja: