Valami nagy nyugtalanság van
mostanában bennem, mintha
félnék, hogy nem lesz időm
megírni mindent, mi szétfeszíti
elmém, és írásra késztet. Mintha
félteném a bennem élő ezernyi
történetet, és verset, hogy bennem
rekednek. Ezt tette velem a járvány
fenyegetése, ezért virrasztok éjjeleken
át, teleírva füzeteket, cetlit, és boríték
hátoldalát, éppen mi akad a kezembe.
Még maradnék, de jól tudom, mindent
megírni nem lehet. Lassan megvirrad,
megnyugszom, élek, Nap süt rám,
és írom tovább a verseket.
©Fűkő Béla grafikája