– Emerencia nővér, kérem, nyomjon a hátsómba egy szívfájdalom elleni injekciót – kérem a csinos nővért a virtuális kórház virtuális kórtermének virtuális ágyán, miközben a csakráim vigyorognak, a szívfájdalom genetikai eredetéről értekezem magamnak, emberi méltóságom megmaradt nyomait rögzítem, “fellövöm” a felhőbe és erős elhatározással túlélem önmagamat. Nem nehéz. De nehéz.Tovább…

Valami nagy nyugtalanság van mostanában bennem, mintha félnék, hogy nem lesz időm megírni mindent, mi szétfeszíti elmém, és írásra késztet. Mintha félteném a bennem élő ezernyi történetet, és verset, hogy bennem rekednek. Ezt tette velem a járvány fenyegetése, ezért virrasztok éjjeleken át, teleírva füzeteket, cetlit, és boríték hátoldalát, éppen miTovább…

Whiskys pohár és félig szívott, elhamvadt cigaretta az asztalon. Ennyi maradt apám után. A lakásában vagyok s annál az asztalnál ülök, aminél a legtöbb idejét töltötte. Akárhányszor nála voltam, mindig a kanapé bal oldalán ült, szétterpesztette a lábait és az előtte lévő dohányzóasztalon könyökölt. Ujjai között égő cigaretta, előtte egyTovább…