Albert Zsolt versei

Cellainformáció

Időnként elfelejtem a felhőbe ásott imákat,
csak ha ölembe virágzik a meghallgatás
akkor veszem észre, hogy a jégeső színű
esőkabátban te voltál. Cipzár az égen.

Amikor földre ért talpad a megkötözött hegyek
zuhogó esővel köszöntöttek és mindezek alatt
én is valahol, mint ismétlődő pontok, gyengülő
vonalak. Könyörgéseim gps koordinátái.

 

Erzsi néni nyugdíja

Erzsi néni elmúlt hetven, talán néhány apróság
boldoggá tenné, amire a nyugdíjból nem biztos,
hogy futná. Mondjuk egy kis tóparti lábáztatást
elviselne, miközben az unokáiról készült képeket
nézegetné, vagy olvasgatna, mihaszna, feltépett
verseket. Venne egy ropogós hekket ebédre.
Havonta színházba járna. Erzsi néni a hetvenből
negyvenet ledolgozott. A nyugdíj százhúsz, ennek
körülbelül kétharmadát számlákra, rezsire és olyan
dolgokra költi, melyek elhalasztása nagy bajba
sodorná. És ott vannak a gyógyszerek. Valamiből
azokat is meg kell venni. Erzsi néni újabban takarít.
Hetente egyszer, a bolt előtti tér felsepréséért kap
ötezret. Zsebbe.

 

A versek forrása a Szerző.

 

Fotó: Albert Zsolt portréja / Varga Ágota fotográfiája

ALBERT ZSOLT a Litera-Túra Művészeti Magazin Művészeti Díjas állandó szerzője 1973-ban, Kaposváron született. Pécsett él. 18 éves kora óta fizikai munkával keresi a kenyérrevalót. Írással 2016 óta foglalkozik, azóta jelennek meg versei nyomtatva és online. 2018-ban a Felfelé könnyebb, 2022-ben a Hajnali front című verseskötete jelent meg. Előszeretettel kalandozik egzisztenciális, a létezés okát firtató kérdések körül, illetve pillanatnyi benyomások keltette szövegszüleményeit a kortárs irodalomnak megfelelő érzékenységgel tárja olvasói elé.

Szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt