Antal Balázsnak
oltalmad alá futok mindent-átható tehetetlenség
könyörgésemet ne vesd meg szükségem idején
életemből az emlék emlékből az érzés
érzésből a kedv elszivárgott árnyékká vált árnyékomat
magába égette az út végig velem tartottál mit vársz tőlem
hogyan hálálhatnám meg a bizalmadat oltalmazóm
gondoskodtál rólam az anyaméhben könnyek nélkül
jöttem a világra te segítettél üvölteni
álmatlan éjszakákon át te növesztettél fogakat a számban
és te tanítottál meg rágás nélkül lenyelni mindent
tőled kaptam az első pofont amikor
kíváncsiságom túllépett a játékon sötétedés után
te indítottál világgá ötévesen hogy aztán hatévesen az iskolában
ugyanígy elszökjenek előlem a szavak
a lámpalázamért cserébe az első versmondón
némaságot majd dadogást bocsájtottál rám
amikor magányos voltam elküdted mellém kistestvéredet
a dühöt aki próbált túlnőni rajtad is
jó gyereket faragtál belőlem neked adtam a bátorságomat
ami ahhoz kellett volna hogy megszegjem mások szabályait
egyenként fejtetted le az ujjaimat a kötélről tornaórán
hogy lássam te vagy a gravitáció nem küzdhetek ellened miért tenném
neked köszönhetem hogy nem kellett felelősséget vállalnom semmiért
egyedül úgy sem állíthatom meg az erdőirtást
szelektív szemetem akár a szelektív memória csak véges gyógyír
nem tehetek semmit másokért magammal is nehezen bírok
mindig megjelentél amikor kacérkodott velem a tettvágy
időben szóltál hogy ne vágjak bele semmi bizonytalanba
neked adtam a kitartásomat és te megtanítottál a pillanatnak élni
neked adtam a szenvedélyt cserébe közönnyel takartál be
megértés helyett félreértett szavakat kaptam tőled
hány és hány csalódástól kíméltél meg ezzel
tenyeremben zsákutcák futnak mióta
velem tartasz nem vakítanak célok vágyak
lehetőségek nem szédítenek
bőr vagy a bőröm helyett örökléted fényéből
nekem is jut mert ezer esztendő előtted annyi
mint póknak az újraszövendő háló és tudom óvni akarsz
ma is és a holnap sem tántoríthat mellőlem
kihez máshoz fordulhatnék ha nem hozzád
mindent-átható tehetetlenség oltalmad alá futok
féltékeny testvérem hűséges védelmezőm
könyörgésemet ne vesd meg szükségem idején
kérlek egyszer csak egyszer hagy nőjek fel nélküled
A vers a szerző legújabb, Kétéltű című kötetében olvasható.
Fotó: Posta Marianna portréja / Horváth Ferenc fotográfiája
Posta Marianna szerzői oldala: https://www.facebook.com/postamariann/