Téli kollázs
Nézd a Soractét magas hó borítja,
s a hold sápadt sarlója egyre nő,
kikönyöklök a szeles csillagokra,
Nakonxipánban hull a hó.
Kihűl a nap az alkonyi grafitban,
most tél van és csend és hó és halál,
kóbor kutyaként jár a szél,
a csördülő ég vasban áll.
Fönn, fönn a fagy baltája villog,
a téli Nap: kifolyt tojásfehérje.
Babona, bánat, borok és botorság…
angyalpárnáknak tollpihéje.
Alvó szegek a jéghideg homokban,
összekoccannak a molekulák,
hajnalt lúdbőröz lepkegondolat;
belémfagy lassan a világ.
Csordúltig az ég sűrü sötéttel,
kövérül a víz, megfagy, míg csorog,
a sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
benn emberek és künn komondorok.
Deres bajszok s nagy piros fülek,
csipkés ruhába állanak a fák.
készül le a völgybe a farkas,
hideg űrön holló repül át.
Mely évszázad
Mely évszázad elfelejtett
városába nyíl e rejtett,
lombja vesztő vak lugas?
S mely száradt patakmederbe’
jössz avart rugdalva szembe
könyvbe hajló bús utas?
Mondd, miféle szél, amelybe
dőlsz, de úgy, hogy szinte helybe’
lépegetsz, s mióta fúj?
Gót, longobárd, hun és alán
dőlt itt e szélbe, és talán
azóta nem csitul.
Maszkabál…
Maszkaország maszkanépe maszkabálra érkezik,
Maszkban jön a főminiszter és magától értetik,
Hogy maszkot hord a maszkévben az egész maszk kabinet,
Maszkhiányra hivatkozni mától fogva nem lehet,
Megérkezett Kínából a rég óhajtott maszkimport,
Maszkulin és feminin maszk, tele minden maszk szakbolt.
Van maszk térdre, fülre, hasra, hónaljra és könyökre,
Vehetsz maszkot, ideiglenest, de van maszk már örökre.
Maszkhét, maszkhó, maszkesztendő, maszkmárcius, maszkmájus,
Van készleten maszkmosoly is, szende, kacér és bájos.
Maszkahétfő, maszkcsütörtök, maszkakedd és maszkpéntek,
A maszk immár nem eszköz, több a maszk, a maszk cél lett.
Új, kalászos maszkcímerrel jön ki a friss alkotmány,
Maszkszabályt és maszkatörvényt rendel el a maszkkormány.
Készülhet maszk fűből, tollból, textilből és deszkából,
Szakmát vált most minden maszek, mától maszkot eszkábál.
Akad itt maszk mindenféle, nemzeti és liberál,
Az ellenzék szemellenzős maszkok mögül kiabál.
A csőcselék kint az utcán handabandáz baszkmaszkban
Azt írja egy maszkújság, hogy maszkországban katyvasz van.
Interjúkat készítenek maszkelvtársnál, maszkúrnál,
Azt állítják mind a ketten, hogy a másik maszturbál.
Maszkaleckék, maszkbrosúrák, terjed száz maszk-bölcselet,
Maszkamúltra maszkajelent álmodni hogyan lehet.
Ki gondol rá, maszkév múltán, hogy a jövő majd mit hoz,
Addigra a maszkvalóság hozzáforr az arcunkhoz.
A versek első közlésként a Litera-Túra Művészeti Magazinban jelentek meg.
Fotó: Orosz István portréja / Komka Péter fotográfiája
OROSZ ISTVÁN (Kecskemét, 1951. október 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író. Apja Orosz László irodalomtörténész. Felesége Keresztes Dóra grafikusművész, animációsfilm-rendező.