árkon-bokron át a lélek és az ész
kérdez és próbát tesz hogy mi rossz s mi jó
az egy mivel különb más mivel egész
(Czilczer Olga, Aranyból a kavics)
Czilczer Olga Szegeden élő költő, író és zenepedagógus, két kötete látott napvilágot ebben az évben a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában.
A Ha megkérne a kőoroszlán a szerző korábbi köteteiből kiemelt versválogatást kínálja az olvasóknak kronologikus sorrendben az 1982-ben közzétett A függőleges ablaksortól egészen a jelen évben nyomdába került A világ ideje című versgyűjteményig, amely a szerző legfrissebb írásait tartalmazza. Ez utóbbi kötet Halmai Tamás ajánlásával kelti fel érdeklődésünket a szerző versuniverzuma iránt, olvasatában mintegy summázásként kiemeli, hogy a szerző versüzenete egyfajta létösszegzés, minden elemében delejezően költői látásmód.
Czilczer Olga költői indulását, alkotói kibontakozását ikonikus személyek fémjelezték; személyes kapcsolatot ápolt Nemes Nagy Ágnessel, munkásságát figyelemmel kísérve elismerően nyilatkozott róla Rába György Kossuth -díjas költő, műfordító és irodalomtörténész, aki úgy vélte, Czilczer Olga versvilága senki máséhoz nem hasonlítható, de a méltatók között Örkény István neve is szerepel, az ő olvasatában Czilczer Olga legfőbb erőssége a képzeletbeli csapongás, ide-odakapcsolás, amely igazi feszültségteremtő hatással rendelkezik.
Valójában Czilczer Olga prózakölteményeit és központozás nélküli versszövegeit az észlelhető valóságon túli valóság felfedezése és megmutatása jellemzi. Egy a szerzővel készített interjúból megtudjuk, meggyőződése szerint az interpunkció nélküli opusokban az olvasó sokkal inkább bevonható a szövegértelmezésbe.
A szerző írásai mikro- és makroolvasást éppúgy tételeznek, mint a close reading módszerének befogadását és értelmezését, alkotásaiban gondolatkollázsok jelennek meg úgy, mint szimultán tapasztalati megjelenítések. Látszólag nincs nála ok-okozati struktúra, de van nagyon erős, drámai sűrítésű kommunikáció.
A szöveg és a valóság kapcsolata egymást erősíti, nem egyszerűen tárgyak, természeti jelenségek és élőlények konkrét világát látjuk, így bátran kimondhatjuk, Czilczer Olga írásaiban egyfajta ’felforgató’ tevékenységet végez, verseiben elmozdulás történik a logikai konvenciókon alapuló nyelv irányából. Ez a kompozíciós módszer kíséri végig egész életművét, ezzel szembesülünk már az 1982-es kiadású első kötet nyitó versében is. A tárgyakat gyakran összetévesztjük…haladásunk irányában is elbizonytalanodunk…nem látjuk tisztán, fény-e, árnyék-e az elibénk toppanó. Czilczer Olga prózakölteményei átmenetet teremtenek líra és epika között, verssorok nincsenek, de van kohéziós erő; ahogy Jacques Roubaud, tavaly elhunyt francia költő megerősíti: nincsen próza vers nélkül.
Melyek azok a poétikai minőségek, amelyek Czilczer Olga alkotásait annyira egyedivé, oly nyilvánvalóan kivételessé teszik? Uralkodó a rövidség, a meghatározó ellentétek, az átrendezést igénylő egység és teljesség együttélése. Állandóan távolodik valamitől csak azért, hogy más formában újra közelítsen; a halmozás, az ellentétezés és a paralelizmus módszerével önálló kompozíciókat hoz létre változáskomplexumok felvonultatásával. Nagyszerű példa erre A felvonás beállítása című prózaköltemény, amelyben ott rejtezik a menekülésképtelenség, a személyiség fenyegetettsége vagy kifosztottsága. A közvetlen érzéki valóság nem utal ismétlődésre, valahogy mégis ilyennek érezzük. Pipogya út. Csak a biztos egyenesben, Ha jobbra fordulna, a fenevadnak nem fenevad…Ha balra, én fekszem rajta keresztül. Szalmaszál, de felérek a legsudárabb vasbetonnal… A leghelyesebb, ha nem tetézzük szántszándékkal a zűrzavart… A költői telítettség, a stílusbeli megformáltság, az expresszív képi gondolkodás Határ Győző, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó prózapoétikáját idézi, de mondanivalóinak magyarázatához példaként említhetjük Baudelaire prózaversének is néhány sorát: A férfi, aki a falon lévő ajtón át tér vissza…/ Soha nem lesz olyan, mint az, aki kiment.
A prózaköltemények álom, képzelet és valóság intervallumaiban mozognak, az ösztönös gondolkodás folyamatában felszámolódik a képzelet korlátozottsága. Nagyszerűen nyomon követhető mindez a Szüretidő vagy a Valahol üzenet című opusban. Valahol üzenet vár…Itt csörög a …ott zörög a…Valaki más nyitja fel, olvassa…Kérem, nem dobtak itt be egy levelet? …Halmok úton-útfélen. Párában a minden bizonnyal hozzám írt sorok… Borús ég, olvasatlan…
De vajon kiderül-e, hogy mit gondolt a költő? Czilczer Olga erős érzelmeket és hangulatokat közvetítő gondolkodásának vagyunk olvasás közben tanúi. Látszólag minden versüzenet létbizonytalanságot, nyitottságot, változásokra reagáló érzékenységet generál, többféle értelmezés lehetőségét kínálja. A befogadói sokszínűség hangoztatásához hadd idézzem Salavador Dalí egy ide illő megállapítását. Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
Dalí említése pedig igazán indokolt itt, hiszen álom, képzelet és valóság határai összemosódnak, szürreálissá válnak a logikai összefüggések feloldása miatt, felülkerekedik az ösztönös gondolkodás s a lélek zavartalan önműködése. Czilczer Olga prózakölteményei látomásos észlelésekre épülnek, a szerző ott van minden tárgyban és élőlényben, létlényege feltárásához, az ember küldetésélményének megvilágításához, a világhoz való hovatartozásunk, ’bennelétünk’ kapcsán egy aforisztikus gondolat is megszületik bennem: A világ én vagyok, de vajon a világ tudja-e, hogy én vagyok. Az életút távfutó versenyén, ahogy A világ ideje egyik opusában olvashatjuk így járhatjuk végig a stációkat: Indító sípszóra riadtam…És velem fut a nagykapu…A sínek viszont lemaradnak…De mi ez a bábás igyekezet…Mögöttem vesztem, mögöttem diadalmas érkezésem. A ’csipkébe pólyált félhomály’ mögött azonban mégis tisztul a látóhatár, a végső győzelem öröme zárja le a sorokat.
Czilczer Olga ???prózakölteményeinek értelmezéséhez útmutató az angol szerző, James Joyce tanácsa is, aki külön fontosságot tulajdonít a szövegrészek összehasonlításának, de azt is hangsúlyozza, hogy hagyjuk nyugodtan figyelmen kívül az írói szándékot, fókuszáljunk az egyes szavakra és mondatokra, mert így nyílik meg a befogadás lehetősége, egyszóval meghatározó a mondatok egymáshoz való viszonya.
Czilczer Olga írásművészete valóban különössé teszi a már megszokottá vagy automatikussá vált dolgokat. Az írások személyes múltat felidézők, az észlelések erősen reflektáltak, szabad képzettársítások dominálnak és a bölcseleti tartalmak is mindig nyomon követhetők. Lássunk erre egy példát a Kávé című költeményből: Törékeny láthatár a porcelán pereme. Koppanások kopogtatások közelednek. Néma csak az árnyalak. a cipőjét a küszöbön, a világot már előbb a háta mögött hagyta…Forraló pöffenésein túl az égi sártenger…Folytassuk ott, ahol abbahagytuk?
Olvasás közben ott vagyunk a szerzővel a ’nagy játszótéren’, ott vannak körvonalaink a ’nyomaink formálta homokban’, s ha kedvünk támad hintázni, akkor a hinta más-más tájakra leng a térrel. A szerző költészete abban különbözik a mindennapi nyelvhasználattól, hogy a szavak másodlagos jelentéseit vagy konnotációit egyidejűleg mozgósítja. A tudat a ’reális idő’ kontextusán kívül van jelen önmaga számára. Minden nap a tegnapok levetettje. Alakomra nem simul, tájékoztat a szerző helyzetjelentésében.
Czilczer Olga mindkét kötete központozás nélküli verseket is tartalmaz, ahogy ezt már korábban is említettük. Az írói szándék nyilvánvalóan az, hogy a szavak ’pucér’ egymásutániságából önfelfedezően ragyogjon ki a lényeg. Számára az írásjelnélküliség jelenti a szavak tiszta erejének és a kontextusban betöltött szerepének megmutatkozását., ilyen módon nyílik tágul a verses végtelen, ahogy a Nemes Nagy Ágneshez Budára című verséből megtudhatjuk.
A szerző olvasatában a hol és mikor talánya folyamatosan átrendezi a léteseményeket, sorsokra szabott szerepek határozzák meg az életmenetet, a várakozás csodával / a csoda várakozással telik.
Czilczer Olga versbeszéde sajátos tudatfolyamtechnika segítségével teremti meg önmagát, a tudatalatti szerepének felismerésével mindez persze már Freudhoz is kötődik, és azt is be kell ismernünk, hogy az emberi gondolkodás nem lineáris, sokszor nem logikus, hanem csapongó és asszociatív, nem egyszer a kronológiát is mellőzi. A szerző asszociatív lírája az említettek alapján lazítja a szintaktikai szabályokat, időkezelése szubjektív, emlékei keverednek a jelen- béli tapasztalatokkal. A föld egy mundér csillaga / a mindenségről levásik / az időben idelátszik / hol volt hol nem volt felhőhada […] Növésben a tér kitér / lakat retesz a szájakon / lakott lakatlan vadon […] pusztul a szív a hús a vér…mivé a szó a csend mivé lett.
A múlt és a jelen képlékenysége indirekt módon ’beléptetett’ emlékekben rejtőzik, az olvasó próbálja az üzeneteket megfejteni, hiszen az identitás manipulálható, az illúziómentés technikája reflektált. Czilczer Olga asszociatív lírája gondolatainak, érzéseinek és észleléseinek az egymással összefüggő vagy egymáshoz rendelhető dolgok és jelenségek láncolatán alapszik. Belső képek sokasága tárul elénk, fragmentáltság is jelentkezik, az olvasónak kell a kapcsolatokat felfedezni.
A költő belső világának lenyomata mégis mindenütt jelen van, a gondolatkollázsokban szimultán megtapasztalások sokasága sorakozik fel. Menjek maradjak hogy tudnák lábaim/ gyanút a másik oldal kelt a távlat / évek megereszkedő húrjain…és várok rá ki erre téved néha … s mert lépteim kottába vannak írva / életemet az átkelőre bízza.
Mivel egy-egy versbe különböző szemantikai mezők kerülnek, az írásoknak nincs zárt világuk, a szövegbelső tartalmi képzetei alkotják az imaginatív szerkezetet. A szavak váratlan felbukkanásával a puszta hangzáson túl a képszuggesztió védőbástyája mögé húzódva másfajta jelentéstartalmat ad a kísérletezésben. Azt hiszem, Czilczer Olga a gondolkodó olvasónak szánja opusait, azoknak a befogadóknak, akik nem szeretnek készen kapni egy ’azonnal fogyasztható’ üzenetet, akik saját tapasztalataik és ismereteik birtokában kívánnak valamiféle következtetésre jutni.
Czilczer Olga versvilágába belépve bizonyosságot szerzünk arról, hogy az expresszív, bölcseleti líra kellő drámaisággal töltött indulatokat közvetít az alkotói képzelet segítségével, így az is közelebb kerül hozzánk a világból, amely mindörökre felfoghatatlannak látszik, hiszen a kötet hátoldalán olvasható vers is ezt erősíti meg. Amióta eszét tudja a föld, remél.
Az alkotói képzelet hihetetlenül egyedi darabjait ismertem meg a szerző két kötetének olvasása során, így Albert Einstein egy igazán ide illő gondolatával zárom soraimat. A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
Czilczer Olga, Ha megkérne a kőoroszlán, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
Czilczer Olga, A világ ideje, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
Forrás: Cédrus Művészeti Alapítvány / Szondi György