Privát evolúció
Partokhoz szoktunk.
Bámuljuk egymás nap-verte csipkéit,
míg egyikünk elég bátor nem lesz
a merüléshez.
Hogy ki kezdi, nem fontos,
úgyis csak utólag tudható,
hogy a mélységben ki lelt otthonára.
Valami igazhoz tér vissza,
akit a víz magához vonz.
Combközépig lassan borít el,
onnantól gyors és visszafordíthatatlan.
S a bátorság jutalma ez:
aki túljut a felszín vakító fény-játékán,
és legyőzi a fulladás örvénylő iszonyát,
az nem vágyik többé a csipkék közé,
szívére uszony nő és kopoltyú.
Hajlam
Alkati kérdés,
ki tudod-e hízni szűk
látókörödet.
R.ng.t
A maradandó
pillanat ismérve: vagy
ringat vagy renget.
Tüskék
A sebzettségünk
átka: egymáshoz tartunk,
de egymástól is.
Bizalom
Most védőháló
nélkül csüngök szavadon,
mélység nem riaszt.
A sorról
Ne félj kilógni,
a legjobb dolgok soron
kívül érkeznek!
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A versek forrása: A Szerző
MAJOR PETRA írói oldala: https://www.facebook.com/majorpetrairasai