Ahogy egyre mélyebbre merül
a búvár, lassan ébred rá,
hogy újra nyithatja szemét,
a bátorság cukorkájának
mindig idő kell, hogy felolvadjon
a szájban, de a lehunyt szemet
az még nem pattintja fel
automatikusan, ha az édes
íz már eluralja a nyelvet,
mikor a szemek hozzászoknak
a sötéthez, vajon a búvár,
mit pillant meg odalent
a feledésben, van-e olyan
szerencsés, hogy felpislákoljon
közvetlen közelében egy kihalt
állat, nem lehet tudni,
búvár onnan még vissza
nem jött, de azt mondják,
akik a feledés vize mellett
élnek, hogy az égen papírsárkányok
köröznek néha, amiket senki
sem vezet, talán a lelkek,
de ameddig búvár onnan
vissza nem jön, ebben biztos
senki sem lehet.
Ijjas Tamás szerzői oldala: https://www.facebook.com/ijjas.tamas.oldala
©Novák Netti Vivien: Korszellem