On:
In: Szépirodalom, Vers

A tenyér felszíne és a kacsakő közti résben összpontosul a nyugalom. A te szemedben villámok, talán ilyenkor vagy a legszebb, a bal kézfejemben semmi, de nem nevezném hiánynak, próbálom, úgy lógatni, hogy ellensúly legyen, helyben maradjon a szívem, ne akarjon kiugrani. A tengert nem lehet meghódítani egy kacsakővel, és aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ahogy egyre mélyebbre merül a búvár, lassan ébred rá, hogy újra nyithatja szemét, a bátorság cukorkájának mindig idő kell, hogy felolvadjon a szájban, de a lehunyt szemet az még nem pattintja fel automatikusan, ha az édes íz már eluralja a nyelvet, mikor a szemek hozzászoknak a sötéthez, vajon a búvár,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jónak lenni nem érdemes, elveti lelkünket az isten, az kedves, ki hinni cseles, s kit imád, vallja róla – nincsen. Üres hűlt ég mire tekintsen? a semmi keresztre szegez, meghalok fehér, tiszta ingben, múltam sem lesz, ezért felez. A sóhaj pőrén felszakad, a vágy, a könny, a csönd hiába. LeszekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bárki lehet boldog. Bárki lehet boldogtalan. Nem kell hozzá képesítés, engedély, megbízási szerződés. Ismerek rákos beteget, aki boldog. Ismerek börtönlakót, aki boldog. Ismerek komoly fogyatékkal élőt, aki boldog. Ismerek elhagyott, megcsalt embert, aki boldog. Láttam haldoklót, aki boldog volt. A boldogság nem fájdalommentes és nem problémamentes, nem is részvétlen, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jónak lenni nem érdemes, elveti lelkünket az isten, az kedves, ki hinni cseles, s kit imád, vallja róla – nincsen. Üres hűlt ég mire tekintsen? a semmi keresztre szegez, meghalok fehér, tiszta ingben, múltam sem lesz, ezért felez. A sóhaj pőrén felszakad, a vágy, a könny, a csönd hiába. LeszekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az esélyteleneknek nem nyugalma van hanem egykedvűsége a földalatti világon kihűlt akkumulátorok osztoznak velünk szívünk beletörődve fogunk beletörve hiánya bennünk nőni akar váljatok katalizátorrá mondja a Magasságos s ha kérditek hogy van-e idő annyit felel már nem lehet soká a holtomiglant kijátszani sose mertem új sorscsapást hiába vársz hiszek aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hangtalan jön az ébredés, túlélni önmagam kevés, tükrömbe szemed ver szeget, kifosztott lelkiismeret karmol eleven húsomba, lázam hidegen kioltja, akár lehulló csillagok, szavak mögött olyan vagyok. Magamból csorgó vérüket felissza, úgy hajt majd rügyet a hangtalan feloldozás, egy szóbafojtott dobbanás hull kezembe észrevétlen, míg a hideg járdaszélen állok, szívig megkövülve,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

RENDBEN Még eligazítom ezt a függönyredőt, kinyitom a mosdó ablakát, járjanak ki-be a kóbor fuvallatok, mert elmegyek és nem tudom, emlékszem-e majd a függöny illatára- szétnézek, mint hagyatkozó, még papírra vetem tetten ért szívhangjaim, mert nem tudom, mit gondolok majd a kertről, hogyan fogadnak új lombjaik alá a fák –Tovább…