a részeges szakácsként szédelgő világ
ötnyolcadban botladozik felénk,
reszketeg kezével szaggatja éjszakánk,
koszos szűrőjén folyik át a fény.
foltos kötényként csüng rajta a közöny,
húskampóján rángatózik a változás,
combtőben metszette el szerelmünk,
oszladozó torzójának hátul gödröt ás.
kicsorbult élek mentén húzza meg
huzatos életünk halvány vonalát,
percmutató szeleteli fájdalmunk,
konzervet gyárt majd belőle odaát.
elszalasztott pillanat kisülő árnya,
mint ólomszárnyú pillangó lebben,
bombák imádkoznak érte sivítva,
spórák tapadnak rá a szürkületben.
mi mást tehetünk, menekülünk egyre,
közben silány érveinket védjük vadul,
pedig megadnánk magunkat bárkinek,
de a fehér zászló a szennyesben lapul.
Soós Gábor: Elhagyott zárójelek című kötet oldala
https://www.facebook.com/profile.php?id=61554239816359
©Bornai Tibor: Az idő tréfája