Óceán, rég láttuk egymást,
nem tudom, hány ezred éve,
nyelved alól a kavicsom
kiveszem, hogy beszélj végre.
Óceán, dobhártyád alatt
a csigatestben gyöngy terem,
s kontinensközi kábelek
bugyognak sírást szüntelen.
Óceán, rézpántos atlasz,
csavargőzös, búvárnaszád,
szabásminta útvonalak,
Atlantisz és robinzonád.
Óceán, palackba zárt dzsinn,
Örvények, ámbrás alkonyok,
Szigetkalózok, csontnyarak,
Roncsok, tajtékok, trópusok.
Óceán, Pym, Nautilusz,
Bermuda, Némó kapitány.
Jóreménység, Utópia,
Szkúner, iránytű, Magellán.
Óceán, a hold fölötted,
ősi űrjáró szerkezet,
mi mágnesébe zárva őrzi
sok eltűnt rozsdás tankered.
Óceán, szélrózsaszirmok,
rézbemetszett zsákpofák,
Galleon, szextáns, Délkereszt,
zátonyok, vitorlafák.
Óceán, boldog bolyongás,
ó, insula perdita,
Tordesillas, mappamundi,
csillagejtő éjszaka.
Óceán, a tenyeremből
etetlek és veled hálok,
s álmaimra ráhajolnak
cethalálos szőke hálók.
Óceán, bennem liftezik,
a torkomban árapályod,
s kín-kéj, ha hullám-körmeid
homokló partomba vájod.
Óceán, mélység, magasság,
holdfényringató távlatok,
ha olykor álmaimban meglepsz,
te én vagy, és én te vagyok.
Óceán, tér-idő képlet,
visszatérés száz alakban,
minden hullámod halandó,
s hullámzásod halhatatlan.
Óceán, én megtanultam
törvényed: csak egyszer lehet,
hogy lássalak, és azután
örökké kell keresselek.
Óceán, áruld el, ki vagy,
mutasd arcod, bár jól tudom,
homályosan szabad csak lássam:
videmus nunc per speculum.
Orosz István blogja: https://utisz-utisz.blogspot.com/
©Hemm Lilianna alkotása