„Petőcz egyik legfontosabb és legegyértelműbb kötődése Kosztolányi Dezső Hajnali részegség c. verséhez, atmoszférájához van. (…) A Duna ebben a körben különleges szerepet kap. (…) ’A cipője, a Duna-parton?’ (Kiabál a Duna) holokauszt-utalás, a belelőtt emberek hangjai, akik egykor éltek, valóban beszéltek, kiabáltak, volt még hangjuk, emberek voltak. A történeti jelleg egyszerre hozza a magyar történelem hátterét. A cipők Pauer Gyula emlékművére is utalnak. (…) Petőcz kikiabál, kikiáltja, mi történt.”
Hörcher Eszter: Találkozások (Petőcz András: A látogatás emléke)
In: Alföld, 2023/1. – a könyv fülszövegeinek egyike
Részt vettem egy nagyszerű költői esten a Nyitott Műhely otthonos miliőjében.
A könyvhétre megjelent a Napkút Kiadónál Petőcz András költő és író egy újabb könyve „A folyó felett – Összegyűjtött versek” címmel. Tartalomjegyzék nélkül 1111 oldal… kimondani is mágikus ezt az elképesztő számot. A kötet, ahogy alcímével is közli, Petőcz eddigi költői életművének minden jelentős alkotását egy könyvbe sorakoztatja.
Az eseményt meghirdető poszteren Bakonyi István volt megjelölve moderátorként, aki tanulmánykötetet is jegyez Petőczről, és ennek a könyvnek is utószavát ő írta. Sajnos mégsem tudott jelen lenni, ezért most hiányzását ezzel az idézettel próbálom pótolni az Utószóból:
„A hetvenes évekről azt írja G. Komoróczy Emőke kiváló könyvében („Ezer arccal ezer alakban”. Formák és távlatok Petőcz András költészetében. Magyar Műhely, 2015.), hogy akkoriban a Petőcz András számára is oly fontos vizuális költészetnek alig jutott hely Magyarországon, és így főleg a párizsi Magyar Műhely jelentett publikációs lehetőséget számára. Szemben az akkori honi viszonyok áldatlan állapotával, a hatalom packázásával. Másfelől az avantgárd hatások mellett olyan irányok is hatottak Petőczre és kortársaira, mint a Nyugat szellemisége, vagy éppen Nagy László és Pilinszky János lírája. Így jöhetett létre az a szintézis, amely jól látható az összegyűjtött versek kötetében. Egy tudatos életműépítés jegyében.
A több mint ezer oldal termékenységről is tanúskodik. A nagy mennyiségen belül is vannak eltérések, de ezek nem a minőségre, hanem a stílusra, a nyelvezetre, a képi világra vonatkoznak. A bámulatos sokszínűségre. Ahogy Pilinszky szerint az „ívelés” az elsődleges. Az 1980-as Ars poeticától az Azt hiszem c. versig vagy az Origóig. Összegzés megérkezés, de nem lezárás ez a könyv. Konok szembenézés a sorssal, a megváltoztathatatlan idővel. Petőcz versei a kísérletezéstől, az újrakezdésről, a szépség kutatásáról szólnak. Bölcselettel, érzékenységgel, a mesterség elsajátításával a háttérben. Van itt transzcendens vonulat, van rejtett közéletiség is nála. Van istenkeresés, és van szerelem, erotika. Az élet teljességének birtokbavétele.”
A képzőművész Petőcz is helyet kap a kötetben, jelen vannak alkotási ebben a művészeti ágban is. Nem saját versei illusztrációjaként, hanem önálló művekként: amit elmond a versben, „betűhalmazaiban” – ahogy ő maga mondja – azt grafikusan is megfogalmazza, vizuális élményt is ad. Ahogy Bakonyi is mondja, Petőcznek (különösen pályája elején) rendkívül fontos, hogy képzőművészként is megfogalmazhassa mondanivalóját. Nagyon helyes, hogy ez most, ebben a könyvben is megjelenik.
Körülbelül ötven év termése ez az igen vaskos könyv. Nem sokkal azután, hogy András leadta a nyomdának a kéziratot, beszélgettünk és halkan azt mondta, szinte „belehalt” ebbe a könyvbe. Most látom, hogy jogos volt ez az akkor igen súlyosnak ható kifejezés. Kevesen képesek ilyen terjedelmű és ugyanakkor végig igen magas minőségű életművet az asztalra tenni. Mindjárt korrigálom is magamat: ez az életmű az eddig összegyűjtött verseket tartalmazza, azaz koránt sincs vége a pályafutásnak. Olyannyira, hogy e könyvvel egyszerre jelent meg egy kisebb kötet is „Vissza az időben” címen – az Orpheusz Kiadónál – szintén a könyvhéten. Nem lennék meglepve, ismerve Petőcz András, a poeta doctus alkotókedvét, ha hamarosan újabb kötettel, kötetekkel jelentkezne (és akkor szót sem ejtettem prózai munkásságáról).
Visszatérve az esthez – Petőcz András vendégei voltak: Sáry László zeneszerző és zongoraművész, Kukorelly Endre költő és író, valamint Márton László író – rendkívüli szellemes és jó hangulatú beszélgetésnek lehettek hallgatói és nézői a megjelentek, akik teljesen megtöltötték a Nyitott Műhelyt.
Szó esett a közös indulásról, ami már a Radnóti Gimnáziumban megtörtént a Márton Lászlóval közösen szerkesztett iskolai lappal, a Radírral. Majd, ha nem is szervesen, de folytatódott a mára legendássá lett Jelenlét c. egyetemi lappal, amiben már Kukorelly Endre is részt vett. Derűsen emlékezett vissza a három pályatárs a korai időkre és idézték föl a kor hangulatát, olykor kollaborációnak is nevezhető ellenálló akcióit, a lap megjelentetéséért folytatott – ma már akár hősiesnek is tűnő – küzdelmeit.
Értően és figyelmesen hallgattam őket, náluknál néhány évvel idősebbként minden szavuk felidézett akkori emlékeket és igen: azt kell mondanom bátorságuk és egyetemi polgárként való megnyilvánulásaik ma is tiszteletet érdemelnek. Gondolataik műveikben továbbra is jelen vannak.
Sáry László, aki az Amadinda Együttesnek írt műveivel lett akkoriban rendkívül népszerű, mindjárt Petőcz indulása idején megzenésítette néhány korai versét, majd ez a kapcsolat továbbra is megmaradt köztük, ezért is köszönthettük a 83 éves Sáry Lászlót körünkben, aki láthatólag nagyon élvezte a beszélgetést és nagy örömmel játszott… a közönség nagyon hálás is volt ezért.
Sáry László mondott néhány nagyon értékes gondolatot a kortárs zenében és költészetben megjelenő azonos és hasonló eszközökről: repetíció, variáció – és valóban, ezek egyaránt jellemzik Petőcz és Sáry (és persze mások) remekműveit, legyenek azok költői vagy zenei művek. Majd a zongorához ült és Petőcz Andrással közösen előadták András néhány versét. Egy korábbi lemezfelvétel segítségével a kedves Olvasó is belehallgathat e művekbe (link alant).
Hernádi Judit hangját is élveztük, ő eredetileg az est vendége lett volna, sajnos azonban egy közbejött fellépése ebben megakadályozta, így a technika segítségével felvételről néztük, amint Petőcz egy versét énekli (link alant).
Az imént poeta doctusként neveztem meg Petőcz Andrást – és valóban, a rendkívül tartalmas beszélgetés, a remek felolvasások, ének- és zeneszámok végére érve, a 130. perc környékén azzal a gondolattal próbáltam zárni az estet, hogy bár roppant sok mindenről volt szó – de egy szót sem ejtettünk az író, a képzőművész, a magánember és főként a tanár Petőcz Andrásról, mert hogy jómagam, Magyar Dániel költő barátommal együtt (leszámítva a könyveken keresztüli kapcsolatot) először a tanár Petőcz Andrással találkoztam a Kodolányi Egyetemen. Itt lettem tanítványa Danival együtt, s így András felkért arra bennünket, hogy írjunk verset „A folyó felett” címmel – ezt felolvastuk az est végéhez közeledve.
Az est a közönség nem szűnő tetszésének engedve néhány igen vidám vers felolvasásával ért véget, András maga is derűvel élvezte és magyarázta ezek keletkezési körülményeit.
Pontosabban mondva a formális rész ért véget, valójában az együttlét beszélgetéssel és dedikálással folytatódott még közel egy órán keresztül.
Katartikus élmény volt ezzel a hatalmas költői életművel e könyv alakjában ismét találkozni…
Köszönöm szépen, kedves András. (Szolláth Mihály)
*
Útkeresések – Hörcher Eszter beszélgetése Petőcz Andrással
https://www.youtube.com/watch?v=VJRvzU_xrX0 (1h:00’:49”)
Néhány szó mindig eltűnik, majd ismét előkerül
Előadja: Sáry Bánk, Sáry László, Petőcz András
https://www.youtube.com/watch?v=90iQQ7Dt_qw (3’:13”)
Petőcz András Annette Labelle „álnéven” is írt verseket, amelyeket Hernádi Judit ad elő
https://www.youtube.com/watch?v=vkjKDyGKMaM (6’:15”)
Petőcz András: Az Idő és a költő – a költő előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=vWtoHpreock (1’:49”)
Petőcz András: A párizsi lakásom
Előadja: Zubornyák Zoltán
https://www.youtube.com/watch?v=OFLovfiayYA (2’:31”)
Képgaléria: Székelyhidi Zsolt fotói.
Petőcz András és Sáry László
Kukorelly Endre, Szolláth Mihály, Petőcz András, Sáry László
Petőcz András: A folyó felett – Összegyűjtött versek, Napkút Kiadó, 2023.