Barna Júlia versei

pillanatok üzenete

pillanatokban mérem az időt
lebontom és újra összerakom
mintha töredékben is egész lenne
és az egész is részekben létezne
egy simogató üzenet
egy befogadó tekintet
a színek sugárzása fakulása
csodák fellobbanása kialvása
minden csak egy pillanat
üvegszilánk a téli nap
kékes derengés a lét
amelyben az emberek és a tárgyak
lelküket mutatják
hullámoznak bennük voltjaik
élő élettelen holtjaik
némán kiáltja mindegyik
egymásba fonódó
vagy egymást feloldó igazságait

határaimon túl

a hetvenöt év meghúzza határaimat
ettől eddig ne tovább
a mozdulat amellyel elkezdenék valamit
megáll a levegőben
halogatott dolgaim árnyékában élek
képtelen vagyok a minimumát teljesíteni
saját elvárásaimnak
nem tavaszi fáradtság ez hanem négy évszakos
belőle nőnek az öregkori szokások
a rendszertelen rendek
kijelentkezem a pontos napirendek
és az élettervek világából
feléltem lelki tartalékaimat
nem tudok fényt adni a napnak
az elvégzett munkák örömével
titkosítom gondolataimat
hibernáció visszafogott létezés
lebegő gyertyafény
időtlenségben derengő mindenség

meneküljön ki merre lát

meneküljön ki merre lát vagy gondoljunk mindent újra át
az optimizmus kialvó lángját pozitív gondolatokkal élesztgetem
remény-forgácsokat vetek rá
sejtjeimben is szunnyad a tűz
egymásba ékelődő gondolataim forgatnak magam körül
ha nem látom másokban az értéket a szépséget szemem hibás
nincsenek ilyenek vagy olyanok mindenki más
mindenkiből egy van csak épp ez a csodás
nincsenek eszmék nézetek csak áramlatok szemléletek
irányok: ki merre és meddig megy
nem adom magam semminek oda
az élet szüntelen áramlás nem áll meg egy ponton soha
a bezárkózásba belefulladok legyen az fizikai szellemi vagy lelki
az ébrenlétbe kapaszkodom nem tudom elengedni
pedig öntudatlan állapotra vágyom
képre festett kép arcra festett arc
minden hamis a világon

©Petőcz András – Utazás Athénba Moholy-Nagy Lászlóval