Nem a kétségbeesésből meríteni,
hanem egy képből a szoba falán.
Nyugodt kézzel festett fűz és egy tó
harmóniájából. Nem az este kapkodva
felszórt csillagképeiből, az asztalon lévő
poharak környomai érthetően beszélnek.
Még felettünk lebeg a tegnap hosszú illata.
És jelzi, hogy jó hangulatú beszélgetéseink
lassan száradó hangjegyei ezek a pohárkörök.
Reggel még mindig kiolvasható lesz arcodból,
hogy nem volt illúzió, hanem tényleg mi voltunk.
Egy nyugodt kézzel festett tó partján, a fűz alatt.
Albert Zsolt szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt