Kovács Gábor versei

A messzi múltban
In memoriam K. J.

Jövünk lefelé
a negyedik emeletről
a lépcsőházban,
nővéremnél halászlére
voltunk hivatalosak.
Kadmiumsötét
halászlére.
Keskeny lépcsők,
vasárnapi illatok,
feketére festett
vaskorlátok
szegélyezték utunkat.
Mintha csak egy minaretből
ereszkednénk lefelé:
„Az élet álom.”
– dünnyögtem magam elé,
akárcsak
egy Szindbád-féle müezzin,
briliánsvörös
életvonalával
a messzi múltban.

 

Amióta

Amióta a torkod
szabad, jut elég időd
kimondani
a titkos szavakat.

Jut elég időd
éjjel-nappali
világosságot árasztani
egy pillanat alatt.

Amióta a torkod
szabad, jut elég időd
mélyen hallgatni is, mert
a titok ismeretében
ezt is szabad.

 

A faarcú Dogen

Dogen mester
tanítása szerint,
hogy átlépjük saját
árnyékunkat,
ki kell törnünk
a mindennapok
logikájából.

De mi is ez a logika?
Dogen szerint olyan,
mint a lakkosvödör feneke.
Sötét közeg,
melyben nem látni,
mi a lényeg, s mi a
lényegtelen.

„Törd át a lakkosvödör
fenekét, s ürítsd ki belőle
megszokott elképzeléseidet.”
Szólt már-már ingerülten
a faarcú Dogen.

 

 

©Petőcz András – Art Vision