melankólia
rongyosra vetkezett fák karján
remeg a remény
még maradna a nyár
de kőkemény fogakkal őröl
időt a malom –
nélküled-reggeleken
csóktemető fény
kerget árnyat bolondmód
az ágyamon
nélkülem
ébrenlét és álom közt
kopogtam be hozzád
– röpke gondolat volt
bolond álmodozás –
hajnali madárfüttyre vert
visszhangot a szívem
menthetetlen múltunkban
nem parázslanak a holnapok
– szelíden élnek tovább –
lángok és szikrák nélkül
nélkülem
©Láng Eszter alkotása